Bevezetés: az Ilizarov technika bevett módszerré vált a súlyos csontrendszeri rendellenességekkel küzdő gyermekek kezelésében. Míg a technikát elismerik a nehéz körülmények megoldására, a külső rögzítő alkalmazása egy nehéz kezelési program kezdetét jelenti. A kutatások azt sugallják, hogy az ilyen kezelés negatív hatással lehet a fiatal fizikai és pszichológiai jólétére. A kutatási tervezés korlátai azonban csökkentik a megállapítások hasznosságát, mivel a korábbi tanulmányok többsége retrospektív, kvantitatív adatgyűjtési megközelítéseket alkalmazott, gyakran heterogén mintapopulációval. A kerettel élő serdülők tapasztalataiba mind minőségi, mind mennyiségi megközelítések felhasználásával szerettünk volna gazdagabb betekintést nyerni.
célok: a serdülők felfogásának feltárása az Ilizarov-keret várható és tényleges hatásáról a napi tevékenység szempontjaira.
tervezés: Vegyes módszerű megközelítés, prospektív és longitudinális vizsgálati terv alkalmazásával.
módszer: tizenöt, az Ilizarov-kezelés alatt álló serdülővel több előre meghatározott időpontban vették fel a kapcsolatot kezelésük során, hogy megosszák a kerettel való életről alkotott felfogásukat. Ezen pontok közül többnél félig strukturált interjúkat használtak észlelésük megállapítására, míg kvantitatív adatokat minden időpontban szereztek a serdülők, akik számos pszichometriai intézkedést végeztek.
eredmények: A serdülők úgy találták, hogy az élet a kerettel nem volt olyan rossz, mint amire számítottak, és pragmatikus megközelítést alkalmaztak, értékelve, hogy ez olyasmi, amit ‘csak át kell élniük’. A kortársak jelentős szerepet játszottak abban, hogy támogassák barátjukat a kerethez való alkalmazkodásban és megbirkózásban. A pszichometriai pontszámok nagyrészt a normál határokon belül voltak.
következtetés: ez a tanulmány azt sugallja, hogy bár az Ilizarov-kezelés a serdülők számára igényes, ez az, amelyet tartós káros pszichológiai hatás nélkül tolerálhatnak.