az embrionális őssejtek (Esc-k) a végtelenségig szaporodhatnak, fenntarthatják a differenciálatlan pluripotens állapotot, és bármilyen sejttípusra differenciálódhatnak. Az Esc-k azon képessége, hogy bármilyen sejttípusba differenciálódjanak, azt jelenti, hogy ezeket a sejteket felhasználhatjuk számos degeneratív betegség tüneteinek gyógyítására vagy enyhítésére. Az allogén humán Esc-k (a tartalék IVF embriókból származó Esc-k) azonban genetikailag eltérnek a gazdától/betegtől, ez azt jelenti, hogy az allogén ESC-ből származó sejttípusok átültetése egy betegbe (immunszuppresszív gyógyszerek nélkül) immunválaszt vált ki és az átültetett Esc-k elutasítását eredményezi. Az immunkilökődési probléma megoldása az lenne, ha izogén Esc-ket generálnának a betegek saját sejtjeiből származó szomatikus sejtmag-transzfer (SCNT) embriókból, ezt a fogalmat általában “terápiás klónozásnak”nevezik. Az emberi terápiás klónozás megvalósíthatóságát azonban súlyosan korlátozza az emberi SCNT után megfigyelt alacsony blasztociszta termelési hatékonyság. Jelenlegi célunk annak vizsgálata, hogy a nem humán főemlősökben sikeresen alkalmazott terápiás klónozási protokollok működni fognak-e az emberi petesejtekkel, megérteni az SCNT-alapú újraprogramozás mögöttes mechanizmusait, valamint alapkutatásokat és klinikai alkalmazásokat fejleszteni az SCNT-ben újraprogramozott sejtvonalak alapján.