gyakran hasznos, hogy illeszkedjen a pontos nyomás-térfogat-hőmérséklet adatokat polinom egyenletek. A kísérleti adatok felhasználhatók az összenyomhatósági tényezőnek nevezett mennyiség kiszámítására, \(Z\), amelyet úgy határozunk meg, mint a valódi gáz nyomás–térfogat termékét osztva az ideális gáz nyomás–térfogat termékével ugyanazon a hőmérsékleten.
van
hagyjuk, hogy P és V képviselje a nyomást és a térfogatot a valódi gáz, és bevezetjük a moláris térfogatot,\(\overline{V}={V}/{n}\), van
\
mivel\(Z=1\) ha a valódi gáz pontosan úgy viselkedik, mint egy ideális gáz, a Z kísérleti értékei az egység felé hajlanak olyan körülmények között, amelyekben a valós gáz sűrűsége alacsony lesz, és viselkedése megközelíti a ideális gáz. Egy adott hőmérsékleten kényelmesen biztosíthatjuk, hogy ez a feltétel teljesüljön, ha a Z értékeket egy polinomhoz illesztjük P vagy egy polinomhoz \({\overline{V}}^{-1}\). Az együtthatók a hőmérséklet függvényei. Ha az adatok illeszkednek egy polinomhoz a nyomásban, akkor az egyenlet
\
egy polinomhoz \({\overline{V}}^{-1}\), az egyenlet
ezeket az empirikus egyenleteket nevezzük virális egyenletek. Mint jeleztük, a paraméterek a hőmérséklet funkciói. A \(B^*\left(t\right)\), \(C^*\left(T\right)\), \(D^*\left(t\right)\), … és \(B\left(T\right)\), \(C\left(t\right)\), \(d\left(t\right)\),… értékeket minden valós gázra meg kell határozni minden hőmérsékleten. (Vegye figyelembe azt is, hogy \(B^* \ bal (T \ jobb)\neq B\bal(T\ jobb)\),\(C^*\bal(T\jobb)\neq C\bal(T\ jobb)\),\(D^*\Bal(T\jobb)\neq D\Bal(T\ jobb)\) stb. Igaz azonban, hogy \(B^* = {B} / {RT}\).) Ezeknek a paramétereknek az értékei a fizikai adatok különféle összeállításaiban vannak táblázatba foglalva. Ezekben a Táblázatokban a \(B \ left (T \ right)\) és\(C\left(T\ right)\) a második virális együtthatót, illetve a harmadik virális együtthatót nevezzük.