A Deese, Roediger és McDermott (DRM) feladat egy hamis memória paradigma, amelyben alanyok kerülnek bemutatásra listák szemantikailag kapcsolódó szavak (pl Nővér, Kórház, stb.) kódoláskor. Késés után az alanyokat felkérik, hogy emlékezzenek vagy ismerjék fel ezeket a szavakat. A feladat felismerési memória verziójában az alanyoktól megkérdezik, hogy emlékeznek-e a korábban bemutatott szavakra, valamint a kapcsolódó (de soha nem bemutatott) kritikus csalogató szavakra (‘orvos’). A kritikus szót általában nagy valószínűséggel és bizalommal ismerik fel. Ezt a hamis memóriahatást a kódolás és a memória tesztelése közötti rövid (pl. azonnali, 20 perc) és hosszú (pl. 1, 7, 60 d) késések között határozottan bizonyították. Ennek a feladatnak a hamis memória tanulmányozására való felhasználásának erőssége az egyszerűsége és rövid időtartama. Ha a feladat kódolása és visszakeresése ugyanabban a munkamenetben történik, a teljes feladat akár 2-30 percet is igénybe vehet. Bár a DRM-feladatot széles körben “hamis memória” paradigmának tekintik, egyes kutatók úgy vélik, hogy a DRM-illúziók az agyban lévő szemantikus memóriahálózatok aktiválásán alapulnak, és azzal érvelnek, hogy az ilyen szemantikai gist-alapú hamis memóriahibák valóban hasznosak lehetnek bizonyos esetekben (pl. A tapasztalat lényegére való emlékezés (az egyes részletek helyett vagy azokkal együtt) vitathatatlanul adaptív folyamat, és ez a feladat sok tudást adott az emlékezet konstruktív, adaptív természetéről. Ezért a kutatóknak körültekintően kell eljárniuk, amikor kísérleteik általános hatókörét és következményeit tárgyalják, amikor ezt a feladatot a hamis memória tanulmányozására használják, mivel a DRM memóriahibák nem feltétlenül tükrözik megfelelően a Való Világ hamis emlékeit, például a szemtanúk vallomásában szereplő hamis emlékeket vagy a szexuális bántalmazás hamis emlékeit.