A több milliárd éves történelemre való visszatekintés nem könnyű, és az új felfedezések folyamatosan arra késztetnek bennünket, hogy újragondoljuk a Hold keletkezését. Most egy új tanulmány azt sugallja, hogy a Föld műholdja sokkal fiatalabb, mint gondolnánk – körülbelül 85 millió évvel fiatalabb, valójában.
a kutatók azt mondják, hogy az Apollo missziók során gyűjtött holdkőzetminták nem elég idősek ahhoz, hogy ellenőrizzék a normálisan elfogadott 4-et.51 milliárd éves adat a Hold korára – de ez kiszámítható, ha visszatekintünk a legközelebbi égi szomszédunk legelső pillanataira.
az általánosan elfogadott hipotézis szerint a Hold a Föld és a Theia nevű kisebb bolygó ütközésének törmelékéből alakult ki, amely olvadt kőzetet öntött ki, amely végül egy egész testbe megszilárdult, amely a Föld körül keringett.
Ez azt jelenti, hogy a Holdat alkotó szikla a Földről származik, és néhány kifinomult modellezéssel dátumozható. Az új tanulmány szerint a hold akkor jött létre, amikor a Föld majdnem teljesen kialakult.”a legújabb modellezés eredményei arra utalnak, hogy a fiatal Földet egy protoplanet érte mintegy 140 millió évvel a Naprendszer születése után 4,567 milliárd évvel ezelőtt” – mondta Maxime Maurice geofizikus a német Űrkutatási központtól.
“számításaink szerint ez 4,425 milliárd évvel ezelőtt történt – 25 millió éves bizonytalansággal–, és a Hold megszületett.”
A Maurice és kollégái által vezetett modellek két időskálát néztek meg: hány éves volt a föld, amikor Theia eltalálta, és mennyi ideig tartott a Hold hatalmas magma-óceánja lehűlni, miután megszilárdulni kezdett.
Ez a második folyamat körülbelül 200 millió évig tartott az elejétől a végéig, a tudósok modelljei azt mutatják. A szimulációk alapján, hogy a Hold szilikátásványai hogyan fejlődhettek az idő múlásával, a kutatók a végső Holdkorukhoz, 4,425 milliárd évhez vezettek.
az új elemzés komoly részletekbe megy, és megmutatja, hogy hány tényezőt kell figyelembe venni – például a Hold felszínén lyukasztott lyukak hogyan befolyásolhatták a Hold lehűlésének sebességét, és milyen mély lehetett az eredeti magma-óceán.
“összehasonlítva a Hold kőzeteinek mért összetételét a magma-óceán becsült összetételével a modellünkből, képesek voltunk nyomon követni az óceán fejlődését a kiindulási pontig, a Hold keletkezésének időpontjáig” – mondja Sabrina Schwinger geofizikus a német Űrkutatási központtól.
a Hold dátumozása sok okos találgatást igényel, és ez azt jelenti, hogy valószínűleg sokkal többet fogunk hallani a Hold koráról az elkövetkező években. A jövőben a Holdra küldött missziók képesek lesznek további holdkőzetmintákat gyűjteni, és remélhetőleg be tudják tölteni a tudásunk fennmaradó hiányosságait.
nem ez az egyetlen friss tanulmány, amely ezeket a titokzatos ismeretleneket vizsgálja. Csak három évvel ezelőtt tolták vissza a Hold korát mintegy 140 millió évvel, míg a legújabb kutatások szerint a hold még mindig idősebb.
ezek a korrekciók hatalmasnak tűnnek az életben töltött időhöz képest, de a kiigazítások sokkal kisebbek a Naprendszer történelmének nagy sémájában, és többet kell várnunk, ahogy megértésünk fejlődik.
az új becslés azonban meglehetősen szépen illeszkedik ahhoz az időszakhoz, amikor azt gondolják, hogy a Föld fémmagja kialakult, bolygónk geológiai fejlődésének végén. Ez illeszkedik az aszteroidák károsodásával kapcsolatos korábbi kutatások ütemtervéhez is-olyan károkhoz, amelyeket a Föld-Theia ütközés okozhatott.”ezeknek a független becsléseknek a konvergenciája nemcsak a Holdképző hatás robusztus és pontos életkorát biztosítja, hanem következetesen összekapcsolja ezt az eseményt a Föld differenciálódásával és a belső Naprendszer dinamikus fejlődésével” – írják a kutatók.
a kutatás a Science Advances folyóiratban jelent meg.