számos fenomenológiai leírást, például a von Bertalanffy növekedési modellt széles körben használtak az életkor szerinti méret és az egyéni növekedés leírására sokféle organizmusban. Azonban az élettörténetek modellezésénél, szemben az igazságos növekedéssel, a biológiailag és mechanikusan értelmes növekedési modellek, amelyek elosztási döntéseken alapulnak, egyre fontosabbá váltak. Ez azért van, mert a fittséget a túlélés és a szaporodás határozza meg, amelyek nem foglalkoznak közvetlenül a fenomenológiai növekedési modellekkel. E megfontolások tisztázása, kiindulópontként a kétfázisú növekedési modellt vesszük figyelembe birs et al. (2008a, J. Theor. Biol. 254:197), amelynek az az előnye, hogy a nettó energiabevitel alapjául szolgáló allometrikus skálázás szabadon választható. Először is úgy fogalmazzuk meg ezt a modellt, hogy az egyéni méretet hossz és súly értelmes egységekben adjuk meg, megkönnyítve a modell értelmezését és alkalmazását. Második, megmutatjuk, hogy bár a különböző allometrikus skálázási kapcsolatok gyakorlatilag azonos növekedési pályákat eredményezhetnek, a kísérő reproduktív beruházások nagymértékben függenek a választott allometrikus kitevőtől. Harmadszor, bemutatjuk, hogy ez a függőség drámai következményekkel jár az evolúciós előrejelzésekre, különös tekintettel az érés korára és méretére. Ezek a megállapítások jelentős gyakorlati jelentőséggel bírnak, mivel az empirikusan megfigyelt allometrikus kitevők gyakran bizonytalanok és szisztematikusan eltérnek a jelenlegi standard növekedési modellekben feltételezettektől.