a legtöbb 20.századi háború a nagyhatalmak között a shatterbelts-ből származik, olyan földrajzi régiókból, amelyekből a helyi zűrzavar komoly versenybe torkollik a nagyobb Államokon kívüli államok között. A koncepció lenyűgöző volta miatt a shatterbelts háború és béke szempontjából való relevanciáját nagyrészt figyelmen kívül hagyták a nemzetközi ügyek irodalmában. Ennek megfelelően ez a cikk tisztázza és teszteli a koncepció releváns jellemzőit, majd a világ számos régióját kortárs törésövekként határozza meg. Négy fogalmi problémát azonosít a hagyományos leírásokban a kifejezés hasznosságának javításának eszközeként: a shatterbelt egyediségét, dinamizmusát, elhelyezkedését és eszkalációs potenciálját. Ebből a vizsgálatból, jobb definíciót javasolnak: a shatterbelt egy földrajzi régió, amelynek ellenőrzése felett a nagyhatalmak komolyan versenyeznek. A nagyhatalmak azért versengenek egymással, mert erős érdekeket érzékelnek ezért, és mert lehetőség van arra, hogy szövetségesek legyenek a régió államaival. Következésképpen nagy lehetőség van a konfliktus fokozódására a nagyhatalmi hadviselésbe. A shatterbelt akkor származik, amikor a rivális nagyhatalmak egyetlen területen megvetik a lábukat. Hat kortárs világrégió felelt meg ennek a szabványnak a kritériumainak: a Közel-Kelet, Kelet-Ázsia, Délkelet-Ázsia, Szubszaharai Afrika, Közép-Amerika és Dél-Ázsia.