teljes tömör
fejezet tartalma
Pál útja Jeruzsálem felé. (1-7) Pál a Cesarea. Agabus próféciája, Pál Jeruzsálemben. (8-18) rábeszélik, hogy csatlakozzon az ünnepi szertartásokhoz. (19-26) mivel a zsidók veszélyben vannak, a rómaiak megmentik. (27-40)
kommentár az ApCsel 21:1-7-hez
(olvassátok fel:ApCsel 21: 1-7)
a gondviselést el kell ismerni, ha ügyeink jól mennek. Bárhová is jött Pál, megkérdezte, hogy milyen tanítványok vannak ott, és megtalálta őket. Látva bajait, a neki való szeretetből és az egyház iránti törődésből, tévesen azt gondolták, hogy Isten dicsőségére lesz a legnagyobb, ha szabadon marad; de komolyságuk, Hogy lebeszéljék róla, jámbor elhatározását még illusztrisebbé teszi. Példával és szabályokkal megtanított minket arra, hogy mindig imádkozzunk, szüntelenül imádkozzunk. Utolsó búcsújukat imádsággal édesítették meg.
kommentár az ApCsel 21: 8-18-hoz
(olvassátok fel:ApCsel 21: 8-18)
Pálnak kifejezett figyelmeztetése volt a bajaira, hogy amikor eljönnek, nem lehetnek meglepetések vagy rettegések számára. Az általános figyelmeztetés, amelyet nekünk adtak, hogy sok nyomorúság által Be kell lépnünk Isten királyságába, ugyanolyan hasznos lehet számunkra. Sírásuk kezdett gyengülni és lazítani elhatározását, nem azt mondta nekünk a mesterünk, hogy vegyük fel a keresztünket? Gondot okozott neki, hogy olyan komolyan rá kellett kényszeríteniük arra, hogy megtegye azt, amivel nem tudta kielégíteni őket anélkül, hogy lelkiismeretét megsértette volna. Amikor látjuk, hogy baj jön, akkor válik számunkra, hogy azt mondják, nem csak, hogy az Úr akarata kell tenni, és nincs orvosság; de, legyen az Úr akarata kell tenni; mert az ő akarata az ő bölcsessége, és mindent annak tanácsa szerint cselekszik. Amikor baj jön, ennek enyhítenie kell bánatunkat, hogy az Úr akarata megtörtént; amikor látjuk, hogy jön, el kell hallgattatnia félelmeinket, hogy az Úr akarata megvalósul; és azt kell mondanunk: Ámen, legyen meg. Tiszteletre méltó Jézus Krisztus régi tanítványának lenni, hogy Isten kegyelme lehetővé tette, hogy hosszú időn át, a hitben szilárdan, egyre tapasztaltabbá válva, jó öregkorig folytassa a kötelességet. És ezekkel a régi tanítványokkal az ember úgy dönt, hogy; mert éveik sokasága bölcsességet tanít. Sok jeruzsálemi testvér örömmel fogadta Pált. Talán azt gondoljuk, hogy ha köztünk lenne, örömmel fogadnánk őt; de nem szabad, ha az ő tanítása alapján nem szívesen fogadjuk azt.
kommentár az ApCsel 21: 19-26-hoz
(olvassátok fel:ApCsel 21: 19-26)
Pál minden sikerét Istennek tulajdonította, És Istennek adták a dicséretet. Isten jobban tisztelte őt, mint bármelyik apostolt, de nem irigyelték őt, hanem éppen ellenkezőleg, dicsőítették az Urat. Nem tudtak többet tenni, hogy buzdítsák Pált, hogy vidáman folytassa a munkáját. Jakab és a jeruzsálemi egyház vénei megkérték Pált, hogy a szertartási törvény bizonyos mértékű betartásával elégítse ki a hívő zsidókat. Úgy gondolták, hogy bölcs dolog neki eddig megfelelni. Nagy gyengeség volt annyira szeretni az árnyékokat, amikor az anyag jött. A vallás, amelyet Pál prédikált, nem arra törekedett, hogy elpusztítsa a törvényt, hanem hogy teljesítse azt. Ő hirdette Krisztust, a törvény végét az igazságosságért, a bűnbánatért és a hitért, amelyben nagy hasznát kell vennünk a törvénynek. Az emberi szív gyengesége és gonoszsága erősen megmutatkozik, ha figyelembe vesszük, hogy még Krisztus tanítványai közül is hányan nem vették figyelembe a legkiválóbb szolgát, aki élt. Sem jellemének kiválósága, sem az a siker, amellyel Isten megáldotta munkáját, nem nyerhette el megbecsülésüket és szeretetüket, látva, hogy a puszta ceremoniális szertartásoknak nem adta meg ugyanazt a tiszteletet, mint ők. Milyen ébernek kell lennünk az előítéletekkel szemben! Az apostolok nem voltak mentesek a hibától mindenben, amit tettek; és nehéz lenne megvédeni Pált attól a vádtól, hogy túl sokat adott ebben a kérdésben. Hiábavaló megkísérelni a fanatikusok vagy bigottak kegyének udvarolását egy párt felé. Pálnak ez a engedelmessége nem adott választ, mert éppen az a dolog, amellyel a zsidókat meg akarta békíteni, provokálta őket, és bajba sodorta. De a végtelenül bölcs Isten felülbírálta mind a tanácsukat, mind Pál megfelelését annak, hogy jobb célt szolgáljon, mint amire szánták. Hiábavaló volt arra gondolni, hogy olyan emberek tetszenek neki, akiknek semmi más nem tetszik, csak a kereszténység kiirtása. Az integritás és az egyenesség nagyobb valószínűséggel fog megőrizni minket, mint az őszintétlen megfelelés. És figyelmeztetnie kell minket, hogy ne kényszerítsük az embereket arra, hogy olyasmit tegyenek, ami ellentétes a saját ítélőképességükkel, hogy kötelezzenek minket.
kommentár az ApCsel 21: 27-40-hez
(olvassátok fel:ApCsel 21: 27-40)
a templomban, ahol Pált meg kellett volna védeni, mint egy biztonságos helyen, erőszakosan bántalmazták. Hamisan vádolták őt rossz tanítással és rossz gyakorlattal a mózesi szertartások ellen. Nem új dolog azok számára, akik becsületesen gondolkodnak és rendszeresen cselekszenek, hogy olyan dolgokat rójanak rájuk, amelyekről nem tudnak, és soha nem is gondoltak. Gyakran előfordul, hogy a bölcsek és a jó emberek rosszindulatú emberekkel vádolják őket, amelyekkel azt hitték, hogy kötelezték őket. Isten gyakran védelmezővé teszi azokat népe számára, akik nem szeretik őket, hanem csak együttéreznek a szenvedőkkel, és tekintettel vannak a nyilvános békére. És itt nézd meg, milyen hamis, téves elképzelések a jó emberekről és a jó szolgákról, sokan elmenekülnek. De Isten időnként közbelép szolgáinak biztonságáért, a gonosz és ésszerűtlen emberektől; és lehetőséget ad nekik, hogy magukért beszéljenek, a Megváltóért könyörögjenek, és terjesszék az ő dicsőséges evangéliumát.