öt arborealis emlősfaj előfordulását és bőségét vizsgálták 25 esőerdő-töredékben, a <1 ha-tól 2500 ha-ig a dél-indiai Anamalai-dombság területén számos élőhely-és tájváltozóval kapcsolatban. Az oroszlánfarkú makákó (Macaca silenus) volt a leginkább érintett, 15 töredékből hiányzott, míg a Nilgiri langur (Trachypithecus johnii) hatból, a Malabar óriás mókus (Ratufa indica) pedig csak három töredékből. Az Óriás mókus, a nagy barna repülő mókus (Petaurista petaurista) és a Travancore repülő mókus (Petinomys fuscocapillus) sűrűsége a terület csökkenésével és a zavarás szintjének növekedésével nőtt. A logisztikus regresszióban a lombkorona magassága és a fa sűrűsége volt a legjobb előrejelzője az oroszlánfarkú makákó és a Nilgiri langur előfordulásának. Területe a fragmentum lehet fontos előrejelzője előfordulása ezen fajok csak akkor, ha a töredékek nagyon kicsi. Miután kezdetben jelen voltak, folyamatos előfordulását jobban megjósolja az élőhely változása, összhangban a faj ökológiájával. Az élőhely minőségének javításával meg lehet őrizni a fás emlősöket az esőerdő töredékeiben. A javasolt intézkedések közé tartozik a) a fák kivágása és kivágása miatti lebomlás megelőzése; b) az erdőtöredékek támogatott regenerációja; és c) a gyümölcsösök (Artocarpus integrifolia), a guajava (Psidium guajava) stb., a töredékek körüli munkástelepeken. Szükség van olyan földhasználati politikákra is, amelyek megakadályoznák a kardamomültetvények tea-vagy kávéültetvényekké történő átalakítását.