az emberi T-sejtek aktiválás után expresszálják a CD25-öt és a Foxp3-at, és effektor/memória fenotípusok nélkül mutatnak effektor/memória fenotípust
Posted on
A T-sejtek aktiválása indukálja a CD25 és Foxp3 expresszióját, amely az effektor és a memória fenotípus differenciálódásához kapcsolódik
a PBMC-t bryosztatin-1 (5 nM) és ionomycin (1 db) (B/I) 80 egység/ml IL-2 (peprotech) jelenlétében 16 órán át. A B / I aktiváció utánozza az intracelluláris jeleket, amelyek T-sejt aktiválódást eredményeznek a protein kináz C aktivitásának, illetve az intracelluláris kalcium aktivitásának növelésével . A sejteket háromszor mostuk, és 106 sejt/mL-es teljes táptalajon 40 U/mL IL-2-vel (Peprotech) tenyésztettük 3 napig, és a Foxp3 expresszióját áramlási citometriás analízissel határoztuk meg. A FoxP3 expresszióját frissen izolált T-sejteken is meghatároztuk a 0. napon. Amint az ábrán látható. 1A (felső panel), önmagában az IL-2 jelenléte 3 napig nem növelte jelentősen a Foxp3 vagy CD25 expresszióját a kiindulási szint felett a 0.napon (ábra. 1C). A B / I aktiváció azonban Foxp3 és CD25 expressziót indukált CD4 + és CD8 + T sejtekben (ábra. 1A, középső panel). A B / I aktiváció után a CD4 + CD25 + Foxp3 + T-sejtek száma 1% – ról 23% – ra emelkedett (P = 0,016) és a CD8+CD25+Foxp3+ T-sejtek száma 0,6% – ról 9% – ra emelkedett (P = 0,013). A tenyésztés kiterjesztése IL-2 jelenlétében 6 napig további stimuláció nélkül megtartotta a CD4 + CD25 + Foxp3 + T-sejteket a kiindulási szint felett a nem aktivált T-sejtekben (1% vs.7%; P = 0,031), míg a CD8+CD25+Foxp3+ T-sejtek a kiindulási szintre csökkentek (0,6%). Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a Foxp3 aktiváció által kiváltott expressziója a CD4 + CD25 + T sejtekben stabilabb, mint a CD8+CD25+ T sejtekben. A T-sejtek abszolút száma 3 és 6 nappal a B/I stimuláció és expanzió után nőtt IL-2 jelenlétében (ábra. 1B). A T-sejtek aktiválása anti-CD3/CD28 Abs segítségével 3 napig hasonló eredményeket hozott, mint a B/I aktiváció esetében a CD4+CD25+FoxP3+ T-sejtek 0,4% – ról 8,7% – ra történő növelésével (ábra. 1C). A T-sejtek fenotípus analízise CD44+ effektor és CD44 + CD62L + memória fenotípusokat mutatott ki a B/I aktiválás előtt és után 6 nappal (ábra. 1D, felső panel). Míg az effektor CD4+ és CD8+ T-sejtek száma csökkent az aktiválás után (sorrendben 18% – 9% és 21% – 13%), addig a memória CD4+ és CD8+ T-sejtek száma emelkedett (sorrendben 82% – 91% és 79% – 87%). B / I aktiválás után a CD4 + T-sejtek a FoxP3 expressziójának 6-szoros növekedését mutatták CD44+, CD62L + fenotípusokban (CD44+: 2,6% – 15%; CD62L+: 2% – 12%). Ezenkívül mind a CD4+, mind a CD8+ T-sejtek Foxp3 magas expressziót mutattak az aktiválást követően, összehasonlítva a FoxP3low expresszióval a 0.napon (ábra. 1D, középső és alsó panelek). Az összes CD4 + Foxp3 + T sejt CD44-et expresszált, amelyek közül 80% CD62L-t is expresszált (ábra. 1D, középső panel, jobb szélen). Ezek az adatok azt mutatják, hogy a CD4+Foxp3+ T sejtek 20% – a effektor, 80% – a memória fenotípus. Hasonló fenotípusos tendenciát mutattak ki a CD8 + Foxp3 + T-sejtek esetében is, amelyek 100% – a CD44+, amelynek 67% – a CD62L+ T-sejt volt (ábra. 1D, Alsó panel, jobb szélen). Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a CD8+Foxp3+ T sejtek 33% – a effektor, 67% – a memória fenotípus. A bemutatott adatok ábra. Az 1A – D azt sugallja, hogy a FoxP3high fokozott expressziója az effektor T-sejtekben a sejtdifferenciálódás, nem pedig a sejtproliferáció miatt következett be, mert a CD44+CD62L-effektor T-sejtek relatív százaléka csökkent a B/I aktiválás után. Hasonló mechanizmus létezhet a memória T-sejtekben a FoxP3high expressziója miatt az aktiválás után, összehasonlítva a foxp3low nappal 0.