Polányi szerint a nem kapitalista, iparosodás előtti gazdaságokban a megélhetés nem a piaci cserén, hanem az újraelosztáson és a kölcsönösségen alapul. A viszonosság az áruk vagy szolgáltatások kölcsönös cseréje a hosszú távú kapcsolatok részeként. Az újraelosztás magában foglalja egy erős politikai központ létezését, mint például a rokonságon alapuló vezetés, amely kulturálisan specifikus elvek szerint kapja meg, majd újraosztja a megélhetési javakat. Az ilyen helyeken a gazdasági döntéshozatal nem annyira az egyéni választáson alapul, hanem inkább a társadalmi kapcsolatokon, a kulturális értékeken, az erkölcsi aggodalmakon, a politikán, a valláson vagy az autoriter vezetés által keltett félelemen. A termelés a legtöbb paraszti és törzsi társadalomban a termelőké, más néven ‘Használati termelés’ vagy önellátó termelés, szemben a ‘cseretermeléssel’, amelynek fő célja a profitmaximalizálás.
ezt a gazdaságtípusok közötti különbséget a gazdasági (pl. ellátás) tevékenységek más szociális intézményekben, például rokonság a nem piacgazdaságokban. Ahelyett, hogy különálló szféra lenne, a gazdaság mind gazdasági, mind nem gazdasági intézményekbe ágyazódik. A csere a társadalomban zajlik, és a társadalom szabályozza, nem pedig társadalmi vákuumban helyezkedik el. Például a vallás és a kormány ugyanolyan fontos lehet a közgazdaságtan számára, mint maguk a gazdasági intézmények. A társadalmi-kulturális kötelezettségek, normák és értékek jelentős szerepet játszanak az emberek megélhetési stratégiáiban. Következésképpen a közgazdaságtan mint szociokulturális és politikai kontextusától elszigetelt analitikusan elkülönülő entitás elemzése kezdettől fogva hibás. A közgazdaságtan szubsztantivista elemzése tehát a különféle társadalmi intézmények tanulmányozására összpontosít, amelyeken az emberek megélhetése alapul. A piac csak egy a sok intézmény közül, amelyek meghatározzák a gazdasági tranzakciók jellegét. Polányi központi érve az, hogy az intézmények a gazdasági folyamatok elsődleges szervezői. A lényegi gazdaság ” az ember és környezete közötti interakció elindított folyamata, amely az anyagi eszközök kielégítésének folyamatos ellátását eredményezi.”