nevét megosztva a leghíresebb Római építményekkel, a Pozzuoli Flavian amfiteátrum nem az egész világon ismert ikonikus Aréna. Mégis, annak ellenére, hogy kissé beárnyékolta a Colosseum a fővárosban, ez amfiteátrum Nápoly közelében ad egyedülálló és vitathatatlanul mélyebb betekintést a világ Római látvány és gladiátor harci.
a látogatók az aréna alatt is felfedezhetik a felszín alatti földalatti komplexumot, és ezáltal megérthetik, hogyan működött az amfiteátrum az ókorban. A légköri folyosók és a földalatti kamrák tele vannak ősi kőművekkel és tárgyakkal. A mennyezet nyílásai és az arénát elválasztó hosszú középső árok arra szolgáltak, hogy az állati ketreceket, előadókat, bonyolult díszleteket és dekorációkat a felszínre emeljék a rámpák és liftek kifinomult rendszerén keresztül.
a pazar szórakoztatásokat fénykorában körülbelül 40 000 néző élvezte volna. A Flavian arena a harmadik legnagyobb római amfiteátrum Olaszországban—a Colosseum és a Capua amfiteátrum után-és földalatti területei talán a legjobban megőrzöttek.
az 1.század végén, a Flavian-dinasztia idején készült el (innen a név), az amfiteátrumot Vespasianus császár rendelte meg, és utódja, Titus uralkodása alatt avatták fel. A Colosseumon dolgozó építészeket délre küldték, hogy hozzanak létre egy kisebb, de ugyanolyan gyönyörű arénát, amelyet a terület már meglévő amfiteátrumának korszerűsítéseként képzeltek el.
befejezése azt jelentette, hogy az ősi város Puteoli (ma Pozzuoli) büszke különbséget tett abban, hogy Rómán kívül az egyetlen város, amelynek két amfiteátruma van. Bár semmi sem maradt a kisebb Augustan age arénából, a nagyobb Flavian amfiteátrum többnyire érintetlen, és lehetővé teszi a modern látogatók számára, hogy sétáljanak a gladiátorharc homokján.
a Flaviai amfiteátrum kulcsfontosságú helyszínként szerepel egy későbbi legendában is, amely Diocletianus császár üldözésének idejéből származik. U. 305-ben hét keresztényt (köztük Szent Januarius, Nápoly védőszentje) arra ítéltek, hogy vadállatok tépjék darabokra az arénában. A legenda szerint Januarius áldása után az állatok megtagadták a zsákmány elfogyasztását, és meghajoltak előttük. E csoda nyomán az ítéletet felfüggesztették, a mártírokat pedig lefejezték a közeli Solfatara vulkánban.