Nyomtatható változat
Bevezetés: ellenállás
digitális történelem ID 506
Dátum:
dokumentum:a tizenkilencedik század első 31 évében az amerikai rabszolgák négyszer szerveztek felkelést a rabszolgaság ellen. 1800-ban egy 24 éves virginiai Rabszolga, Gabriel Prosser, Kovács, talán ötven fegyveres Rabszolga felvonulását vezette Richmondon. A cselekmény kudarcot vallott, amikor egy vihar elmosta a Richmond felé vezető utat, időt adva a Virginiai milíciának a lázadók letartóztatására. A fehér hatóságok kivégezték Prossert és huszonöt másik összeesküvőt. 1811-ben Louisianában 180-500 Rabszolga, Charles Deslondes, egy Haiti szabad mulatt vezetésével, baltával és más fegyverekkel felfegyverkezve vonult New Orleans felé. A rabszolgatulajdonosok 82 feketével végeztek, és 16 vezető fejét csukára tették. 1822-ben egy Denmark Vesey nevű volt rabszolga kidolgozott egy tervet a dél-karolinai Charleston átvételére egy nyári vasárnapon, amikor sok fehér nyaralna a városon kívül. Vesey, aki Afrikában vagy a Karib-térségben született az 1760-as évek végén, nyert egy lottón, megvásárolta szabadságát, és asztalosüzletet nyitott. A charlestoni hatóságok döntése a város független afrikai egyházának bezárásáról Vesey-t összeesküvésének megszervezésére késztette. Mielőtt azonban a lázadás megtörténhetett volna, egy rabszolga elárulta Vesey terveit. A hatóságok 131 feketét tartóztattak le, 37-et pedig felakasztottak. Az amerikai történelem legvéresebb rabszolgalázadására 1831-ben került sor, amikor Nat Turner, egy baptista prédikátor 60-80 rabszolgából álló erőt vezetett a Dél-Virginiai Southampton megyében, több mint 50 Fehér halottat hagyva. A fehér hatóságok megtorolták mintegy száz fekete meggyilkolásával. Később további húsz rabszolgát, köztük Turnert is kivégeztek. Felismerve, hogy a rabszolgaság elleni nyílt lázadás hiábavaló volt, a legtöbb Rabszolga finomabb módon fejezte ki ellenállását a rabszolgasággal szemben, beleértve a szabotázst, a lopást, a színlelést, a gyilkosságot, a gyújtogatást és a csecsemőgyilkosságot. Ezek az ellenállási cselekmények leggyakrabban akkor fordultak elő, amikor egy mester vagy felvigyázó túllépte a szokásos kötelékeket. Ezen cselekedetek révén a rabszolgák megalapozták a megfelelő bánásmódhoz való jogot.