Audio Átirat:Marco Werman: Marco Werman vagyok és ez a “The World”, a BBC World Service, A pri és a WGBH Boston koprodukciója. Nelson Mandela halála nem volt váratlan, de sokunkat elgondolkodtatott egy olyan ember életén, aki három évtizedet töltött börtönben, de folytatta országának vezetését. Mandela halála minden bizonnyal arra késztette a BBC veterán riporterét, John Humphrys-t, hogy erre gondoljon. Jól ismeri Dél-Afrikát, és most beszámol néhány kulcsfontosságú eseményről, amelyet ott látott.John Humphrys: néhány évvel azután kezdtem el tudósítani Dél-Afrikából, hogy Mandelát bezárták, és ott éltem a 70-es években, amikor az Apartheid szorította a markát. A feketék állampolgárságát elvették tőlük, és arra kényszerítették őket, hogy úgynevezett “fekete hazák”állampolgáraivá váljanak. Az Apartheid apostolai fehér városokból álló fehér Dél-Afrikát akartak, a feketék megengedték a szenvedést a fehér mesterek szolgáinak, és amikor tiltakoztak, sokan vérrel fizettek. A fiatalok köveket dobáltak, a rendőrség pedig golyókkal válaszolt. Vezetőiket letartóztatták, és néhányan, mint a fiatal Steve Biko, a gengszter fogvatartóik kezétől haltak meg. Elmentem Biko kihallgatására. “Halálának és fogságának körülményei tartják Biko nevét a nemzetközi címlapokon. A reggel folyamán tömeg gyűlt össze a bíróság előtt, tisztelegve a fekete hatalom előtt, és azt kiabálva: mit tettünk? A hatalom a miénk”. A dél-afrikai ország határain kívülről érkező tiltakozások egyre hangosabbak lettek, és a bent lévők számolták a napokat, ami a legtöbben meg voltak győződve arról, hogy az elkerülhetetlen végkifejlet: véres forradalom – sőt polgárháború. Mégis, a fehér uralkodók szinte elszakadtak a valóságtól. Végül is Isten nem az ő oldalukon állt? A keményvonalas Africana P. W. Botha vezette őket. Ő volt az ország utolsó Apartheid miniszterelnöke. 1979-ben interjút készítettem vele.Botha: nem hagyhatjuk, hogy mindenki menjen Dél-Afrikába, ahová menni akar. Lakhatási problémáink vannak. Munkaproblémáink vannak, és nem engedhetjük meg az embereknek, hogy oda költözzenek, ahová akarnak. A dél-afrikai körülmények meglehetősen eltérnek az Európai viszonyoktól. Humphrys: de az egyszerű igazságszolgáltatás nem azt sugallja, hogy a feketéket pontosan ugyanúgy kell kezelni, mint a fehéreket?Botha: az egyszerű igazságosság azt sugallja, hogy meg kell engedned egy fekete embernek a családjával, hogy egészséges, tisztességes életet éljen. És ahol csak lehet, meg kell adnod neki a munkát, és nem szabad megengedned neki, hogy az ajtód előtt guggoljon, majd a kereszténység nevében azt mondja: “most, hogy megtetted a kötelességedet vele szemben.”Humphrys: Sokan azt mondják, hogy Dél-Afrika faji politikája miatt elkerülhetetlenül belső forradalommal néz szembe.Botha: az emberek ezt mondták az elmúlt 300 évben, és ma Dél-Afrika a világ egyik legbékésebb országa.Humphrys: természetesen Dél-Afrika minden volt, csak nem békés, és Botha utódja, F. W. De Klerk tudta ezt. Egyik engedményt ajánlotta fel a másik után, hogy megpróbálja visszatartani 40 millió fekete dél-afrikai növekvő haragját, de soha nem voltak elégek. Február 11, 1990, meghajolt az elkerülhetetlen.”…felmegy a tömegből. Most mindenki a börtön kapujához rohan. És most, Mr. Mandela besétál a kapun-szabad ember…”Humphrys: 27 év után Ingyenes. Az Apartheid halott volt. Négy évvel később hivatalosan ágyazták, amikor az ország első szabad választásait tartották. Egy nappal korábban kinyitották a szavazófülkéket, és ahogy a nap felkelt Soweto felett, a nemzetek legnagyobb fekete településén, ahol annyi vér folyt az Apartheid sötét napjaiban, figyeltem az Új Dél-Afrika születését.Humphrys:”…és most szavaztál. Ott voltál és leadtad a szavazatod, az első az életedben.””Igen. Azt kell mondanom, hogy nagyon boldog vagyok. 30 év után ez az első alkalom, hogy szavazok, és hogy különlegessé tegyem, most szavaztam valakivel a méhemben.Humphrys: “valaki a méhedben! Ti ketten szavaztatok!””Ketten szavaztunk! Ez teszi nagyon különlegessé.”Humphrys:” az élet nagyon más lesz a fiad vagy a lányod számára, mint ami eddig volt neked, nem igaz?””Valójában tudom, hogy ez egy fiú, így – “Humphrys:” tudod, hogy ez egy fiú! Nos, gratulálok!””Talán, ki tudja, ő lehet az ország jövőbeli elnöke!”Humphrys:” Dél-Afrika következő fekete elnöke!”Humphrys: Mandela többsége elsöprő volt. És nem csak a feketék szavaztak rá.”…Ragyogjon Dél-Afrikában! Ragyogj! Éljen Mandela! Éljen a demokrácia!”Humphrys: Mandela öt évig volt elnök. Nem sikerült elérnie a két nagy cél egyikét, amelyről beiktatásakor beszélt-hogy jólétet teremtsen a fekete dél-afrikaiak számára. A tény az, hogy még mindig milliók élnek a legszörnyűbb szegénységben. De sikerült a másik nagy cél -, hogy kibékíteni egy ország osztva faj oly sokáig. Ahhoz, hogy hozzon létre egy szivárvány nemzet az emberek, ahogy fogalmazott, biztosította elidegeníthetetlen joga az emberi méltósághoz. A mai Dél-Afrika messze nem tökéletes, de soha nem tett másként. De ez még mindig egy fiatal nemzet, ha a születését a demokrácia megteremtéséből datáljuk, és van remény a jövőre nézve. Mandela nélkül egészen más lett volna a helyzet.Werman: a BBC John Humphrys ott, azzal a jelentéssel.