Ez a cikk a fogság utóhatásait vizsgálja a következő generáció (vagy második generáció) szintjén. Egy közel négy évtizedes longitudinális vizsgálat eredményeire és négy kutatási hullámra építve összesített bizonyítékokat mutatunk be a volt izraeli hadifoglyok (volt hadifoglyok) háborús fogságának pszichológiai és interperszonális következményeiről, és kiemeljük mindkét szülő generációk közötti hatásait (azaz az apák/volt hadifoglyok és házastársaik tapasztalatait) felnőtt utódaikra. Figyelembe véve a családi rendszer relációs kontextusát, a cikk a gyermekekben megnyilvánuló poszttraumás jelenségeket tárgyalja, amelyeket apjuk traumája és poszttraumás stressz zavar (PTSD) tünetei, anyjuk másodlagos traumás stressze és a családi alrendszerek komplex kölcsönhatása, pontosabban a szülői működés befolyásol. Mivel a traumatizált gyermekek nem minden gyermekét érinti ugyanúgy. Megvizsgáltuk gyermekeik azon jellemzőit is, amelyek némelyiküket sebezhetővé vagy ellenállóvá tehetik. Ezek a következők voltak: (1) szex, (2) az úgynevezett Cloninger “Big Five” modell személyiségjegyei: nyitottság, lelkiismeretesség, Extraverzió, barátságosság és neuroticizmus (3) és öndifferenciálás. Az eredmények azt mutatják, hogy a trauma erősen befolyásolja a generációkat, különösen a fiúkat; a szülői PTSD közvetítő hatásai és gyermekeik személyiségjellemzőinek szerepe. Ezen eredmények klinikai következményeit tárgyaljuk.