Összefoglalás: ebben a tanulmányban DiMaggio és Powell (1983) intézményi modellje izomorf változás feltételezik, hogy magyarázza a változások tanúi oktatási szervezetek tekintetében elfogadása, végrehajtása és intézményesítése távoktatás. Annak érdekében, hogy megmutassuk az intézményi elmélet erejét a szervezeti változások időbeli magyarázatában, összehasonlító kvalitatív esettanulmány módszertant alkalmazunk. A dokumentumelemzést és az interjúkat arra használják, hogy feltárják ennek az izomorf változási modellnek a hasznosságát. Minden kutatási kérdés az intézményi izomorfizmus, a kényszerítő, a normatív és a mimetikus hatások különböző hatásait vizsgálja. DiMaggio és Powell (1983) szerint a szervezetek közelednek a hasonló gyakorlatokhoz és viselkedésekhez, és idővel hasonlónak tűnnek a hasonló szervezetekhez. A homogenitás felé mutató változás megjelenését az izomorf változáselmélet vizsgálja, amely három erőt határoz meg, a kényszerítő, a normatív és a mimetikus erőket, amelyek befolyásolják annak meghatározását, hogy az elfogadott viselkedések és pr-cselekvések hogyan válnak izomorf módon elfogadottá a szervezeti területen. A kényszerítő izomorfizmus a politikai befolyásból és a szervezeti legitimitásból ered, amelyet gyakran törvények, rendeletek és akkreditációs folyamatok (vagy az ügynökségi követelményeken kívül) közvetítenek; a normatív izomorfizmus a szakmai értékekhez kapcsolódik; a mimetikus izomorfizmus pedig olyan viselkedés másolása vagy utánozása, amely a bizonytalanságra adott szervezeti válasz eredménye. Ha megvizsgáljuk a szervezeti területet ezen erők jelenlétének szempontjából, és megmérjük ezeknek az erőknek a mértékét az idő különböző pontjain, akkor meg tudjuk magyarázni a szabályozott gyakorlatok és az intézményesített viselkedés konvergenciáját, vagy azt, hogy egy szervezeti terület hogyan válik intézményesítetté egy adott ötlet vagy gyakorlat körül.