a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás hagyományos kockázati tényezői, mint például a magas vérnyomás, a hiperkoleszterinémia és az elhízás paradox módon kapcsolódnak a dialízisben szenvedő betegek jobb eredményeihez, valamint a néhány olyan beavatkozási kísérlethez, amelyek célja a dialízis a módosítható hagyományos kockázati tényezők csalódást okoztak ebben a betegpopulációban. A krónikus vesebetegségben (CKD) és a végstádiumú vesebetegségben (ESRD) szenvedő betegeknél tapasztalt túlzott mortalitás lehetséges magyarázataként nem hagyományos kockázati tényezőket javasoltak, mint például a gyulladást, vérszegénységet és a csont-és ásványi anyagcsere rendellenességeit, de anélkül, hogy egyértelműen megértenék ezeknek a kockázati tényezőknek a legfontosabb patofiziológiai mechanizmusait, melyek lehetnek ideális kezelési célpontok, és mely terápiás beavatkozások lehetnek hatékonyak és biztonságosak ezek megcélzásában. Az új kockázati tényezők közül a fibroblaszt növekedési faktor-23 (FGF23) a közelmúltban a CKD-ben és ESRD-ben szenvedő betegek egyik legerősebb előrejelzőjeként jelent meg. Az FGF23 a csontban található oszteoblasztok/oszteociták által termelt hormon, amely a vesére hat a foszfát és a D-vitamin metabolizmusának szabályozására az FGF-receptor/KB-klotho Ko-receptor komplexek aktiválása révén. Lehetséges, hogy az emelkedett FGF23 negatív hatást fejthet ki különböző hatásmechanizmusokon keresztül, függetlenül a foszfor homeosztázis szabályozójának szerepétől. Az emelkedett keringő FGF23 koncentrációk összefüggésbe hozhatók a bal kamrai hipertrófiával (LVH), és feltételezhető, hogy az FGF23 közvetlen hatást gyakorol a szívizomra. Bár lehetséges, hogy a nagyon magas koncentrációban jelen lévő FGF23′ off target ‘ hatásai indukálhatják az LVH-t, ez a lehetőség ellentmondásos, mivel a ~ klotho nem expresszálódik a szívizomban. Egy másik lehetőség az, hogy az FGF23 szívre gyakorolt hatását közvetetten közvetítik, más humorális utak ‘on target’ aktiválásán keresztül. Áttekintjük az fgf23 fiziológiáját és patofiziológiáját, az emelkedett FGF23 szintekkel kapcsolatos eredményeket, és leírjuk a negatív hatásokért felelős feltételezett hatásmechanizmusokat és a lehetséges terápiás stratégiákat ezek kezelésére.