2 HzB képződés
a HzB oxidált denaturált Hb-ből áll. A rutinszerűen festett vérfilmeken gyakran nem ismerik fel őket, mert vagy nem festettek, vagy foltosak, hasonlóan a fennmaradó ép Hb-hez. Ha megfelelő méretűek (1-2 fő), halvány zárványokként jelenhetnek meg a vörösvértesteken belül, vagy mellbimbószerű vetületekként a vörösvértestek felületéről. A HzB sötét, refraktilis zárványokként jeleníthető meg az új metilénkék “nedves” készítményekben, valamint Világoskék zárványokként retikulocita foltokkal (Harvey, 2001).
a HzB képződéséhez vezető oxidálószer által kiváltott biokémiai események következő sorrendjét javasoljuk (Allen and Jandl, 1961; Chiu and Lubin, 1989; Hebbel and Eaton, 1989; Low, 1989; Mawatari and Murakami, 2004): (1) A ferrohemák ferrihemekké (MetHb) oxidálódnak. (2) A Metb reaktív SH csoportjai oxidálódnak (a humán HB 63 lánc ciszteinje), és a GSSG-vel való kölcsönhatást követően vegyes diszulfidkötések alakulnak ki (szintén oxidatív stressz hatására keletkeznek). A Metb glutationilezése védelmet nyújthat, mivel ezek a globin SH csoportok a glutaredoxin, esetleg tioredoxin rendszereken keresztül regenerálódhatnak (Klatt and Lamas, 2000). (3) ahogy a további oxidáció folytatódik, általában a Metb “eltemetett” SH csoportjai oxidálódnak, ami további glutationilezési reakciókat és feltehetően diszulfidkötést eredményez a globin láncok között. Ezek a reakciók valószínűleg nem reverzibilisek (Mawatari and Murakami, 2004). (4) a globin láncok konformációs változásai a tetramer dimerekkel és monomerekkel való disszociációját és a hemikróm képződését eredményezik (a hemikrómoknak mind a vas ötödik, mind a hatodik koordinátapozíciója a globin lánc által biztosított ligandum által elfoglalt). (5) A Hemikrómák kötődnek a 3.sávhoz és kisebb mértékben más membránkomponensekhez, kopolimerek klasztereit képezve. (6) a denaturált globin molekulák kicsapódása és felhalmozódása HzB képződést eredményez. A kicsapódást fokozza a ferriheme (hemin) részek disszociációja a hemichromokból, mert az ebből eredő szabad globin láncok instabilak.
a háziállatok HzB képződésével kapcsolatos hemolitikus anémiák különféle vegyületekből származnak. Az étrendi okok közé tartozik a hagyma szarvasmarha általi fogyasztása (Lincoln et al., 1992), sheep (Kirk and Bulgin, 1979; Knight et al., 2000; Verhoeff et al., 1985), lovak (Pierce et al. 1972), macskák (Kobayashi, 1981) és kutyák (Harvey és Rackear, 1985; Ogawa et al., 1986), fokhagyma fogyasztása kutyák és lovak által (Lee et al., 2000; Pearson et al., 2005; Yamato et al., 2005), valamint a kelkáposzta és más Káposztafajok kérődzők általi fogyasztása (Greenhalgh et al., 1969; Smith, 1980; Suttle et al., 1987). A Dipropil-és diallil-di -, tri-és tetraszulfidok és esetleg az Allium nemzetségbe tartozó növényekből származó egyéb szerves kénvegyületek (hagyma, fokhagyma és metélőhagyma) oxidatív károsodást okoznak a vörösvértestekben. A ROS ezen vegyületek vagy metabolitjaik redox újrahasznosítása során keletkezik GSH és OxyHb jelenlétében (Munday et al., 2003). A GSH szerepe elektronforrásként ebben a redox ciklusban megmagyarázhatja, hogy a magas RBC GSH koncentrációjú kutyák miért hajlamosabbak a hagyma által kiváltott RBC károsodásra, mint a normál RBC GSH koncentrációjú kutyák (Yamoto és Maede, 1992). A Brassica fajok esetében a hemolitikus faktor a dimetil-diszulfid, amelyet bendőbaktériumok hatására állítanak elő a növényekben található S-metil-cisztein-szulfoxidra (Smith, 1980).
Hzb hemolitikus vérszegénység fordul elő Floridában a szarvasmarha legeltetés buja rozs (Secale cereale) legelők télen (Simpson and Anderson, 1980), valamint a szelén-hiányos szarvasmarha legeltetés Szent Ágoston fű legelők nyáron (Morris et al., 1984). Az érintett oxidánsok jellege nem ismert. Methemoglobinemia, HzB képződés, súlyos intravaszkuláris hemolízisés halál követte a vörös juharlevelek lovak általi fogyasztását (Alward et al., 2006; George et al., 1982; Tennant et al., 1981) és alpakák (DeWitt et al., 2004). A hervadt vagy szárított levelek mérgezőek, de a frissen betakarított levelek nem. A levelekben galluszsavat és más vegyületeket azonosítottak, amelyek oxidatív károsodást okozhatnak (Boyer et al., 2002).
a Hzb képződéssel járó posztparturiens hemoglobinuria az új-zélandi szarvasmarháknál fordul elő, elsősorban évelő peregrasson (Lolium perenne) legeltetve (Martinovich and Woodhouse, 1971). A szülés utáni szarvasmarhák hajlamosabbak lehetnek a vérszegénység kialakulására, mivel a laktációval járó fokozott élelmiszer-fogyasztás növelheti az azonosítatlan étrendi oxidálószernek való kitettséget. Mindkét hypocuprosis (Gardner et al., 1976) és hipofoszfatémia (Jubb et al., 1990) úgy ítélték meg, hogy hozzájárulnak a vérszegénység súlyosságához ezekben a szarvasmarhákban. A posztparturiens hemoglobinuria látszólag eltérő szindrómájáról Észak-Amerika hipofoszfatémiás szarvasmarháiban is beszámoltak (MacWilliams et al., 1982). HzB-t nem jelentettek az érintett állatokban, és úgy tűnik, hogy a vérszegénység azért alakul ki, mert az érintett állatokban csökkent a vörösvértest ATP koncentrációja (Ogawa et al., 1987, 1989).
Methemoglobinemia és hzb hemolitikus anaemia akutan fordul elő, amikor nagy mennyiségű réz szabadul fel a kérődzők májából, amelyek túlzott mennyiségű májrezet halmoztak fel a megnövekedett étrendi bevitel miatt (Brewer, 1987; Kerr and McGavin, 1991; Soli and Froslie, 1977). A cinktoxicitás elsősorban a kutyák gyomrában lévő cinktartalmú tárgyak fogyasztásából és visszatartásából ered. A cink forrásai közé tartoznak az 1982 után vert amerikai fillérek, fémes hardverek, játékok és cink-oxidot tartalmazó kenőcs (Bexfield et al., 2007; Breitschwerdt et al., 1986). Az a mechanizmus(ok), amellyel a cink hemolitikus vérszegénységet termel, nem világos, de a hzb-t felismerték egyes klinikai esetekben (Bexfield et al., 2007; Hammond et al., 2004; Harvey, 2001; Houston és Myers, 1993; Luttgen et al., 1990). HzB anaemiát is jelentettek egy kutyában a lehetséges naftalinbevitelt követően (Desnoyers and Hebert, 1995).
a Hzb hemolitikus anémiák klinikai esetei különféle gyógyszerek beadása után fordultak elő, beleértve a metilénkék macskákban (Schechter et al., 1973) és a kutyák (Fingeroth and Smeak, 1988; Osuna et al., 1990), fenazopiridin egy macskában (Harvey and Kornick, 1976), acetaminofen macskákban (Finco et al., 1975; Gaunt et al., 1981; Hjelle és Grauer, 1986) és kutyák (Harvey et al., 1986; Houston and Myers, 1993), metionin macskákban (Maede et al., 1987), menadion (K3-vitamin) kutyákban (Fernandez et al., 1984) és fenotiazin lovakban (McSherry et al., 1966). A benzokain alkalmazása gyulladt kutyabőrre methemoglobinémiát és Heinz testképződést eredményezhet (Harvey et al., 1979). Heinz test hemolitikus anémiáról számoltak be egy kutyánál, amelyet skunk pézsmával permeteztek (Zaks et al., 2005). Számos további oxidálószer termel hzb hemolitikus anémiát kísérletileg állatokon (Fertman and Fertman, 1955).
a macskákat általában a HzB kialakulására leginkább fogékony fajként ismerik el. Bár a különböző gyógyszerek metabolizmusában és kiválasztásában a fajok közötti különbségek részben magyarázhatják ezt a fokozott érzékenységet, a cat Hb általában érzékenyebbnek tűnik az oxidatív denaturációra, mint más fajok Hbs-je (Harvey és Kaneko, 1976b). A cat HB tetramerben 8-10 reaktív SH csoport jelenléte hajlamosabbá teheti az oxidációra (Mauk és Taketa, 1972); nyilvánvalóan nincs más faj, amely tetramerenként 4-nél több reaktív SH csoportot tartalmazna (Snow, 1962).
a HzB-t ritkán ismerik fel a legtöbb faj Vörösvértestjeiben, de gyakran jelen vannak a macska Vörösvértestjeiben, mivel a cat Hb hajlamos HzB-t képezni, kombinálva a macska lépének gyenge képességével a Hzb eltávolítására a vörösvértestekből (Jain, 1986). Még a normál macskáknál is alacsony lehet A HzB – szám (<5%), és megnövekedett HzB-számot figyeltek meg a hal alapú étrenddel táplált cicáknál (Hickman et al., 1990), propilénglikolt tartalmazó kereskedelmi lágy-nedves étrenddel táplált macskákban (Christopher et al., 1989; Hickman et al., 1990), valamint a macskákban hagymaport tartalmazó bébiételeket (Robertson et al., 1998). Fokozott hzb képződés fordulhat elő ismételt propofol érzéstelenítéssel rendelkező macskákban (Andress et al., 1995; Matthews et al., 2004). A megnövekedett HzB-számokat cukorbetegségben, hyperthyreosisban és lymphomában szenvedő macskákban is dokumentálták (Christopher, 1989). A ketoacidózisban szenvedő diabéteszes macskáknak több HzB-je és alacsonyabb hematokritje van, mint a nem ketotikus diabéteszes macskáknak (Christopher et al., 1995). Bár az RBC túlélése általában lerövidül, a vérszegénység hiányzik vagy enyhe az előző állapotokban. Az ilyen körülmények között fellépő oxidatív reakciók nincsenek egyértelműen meghatározva.