A DNS Hődenaturációja, amelyet olvadásnak is neveznek, a kettős spirál szerkezetének lazulását eredményezi, hogy egyszálú DNS-t képezzen. Amikor az oldatban lévő DNS-t az olvadási hőmérséklete fölé melegítik (általában több mint 80 C), a kettős szálú DNS feloldódik, hogy egyszálú DNS-t képezzen. A bázisok leválnak, így több fényt képesek elnyelni. Natív állapotukban a DNS bázisai elnyelik a fényt a 260 nm-es hullámhosszú régióban. Amikor a bázisok feloldódnak, a maximális abszorbancia hullámhossza nem változik, de az abszorbeált mennyiség 37% – kal nő. A két szálra disszociáló kettős szálú DNS-szál éles kooperatív átmenetet eredményez.
a Hiperkromicitás felhasználható a DNS állapotának hőmérsékletváltozásként történő nyomon követésére. Az átmeneti/olvadási hőmérséklet (TM) az a hőmérséklet, ahol az UV fény abszorbanciája 50% a maximum és a minimum között, azaz ahol a DNS 50% – a denaturálódik. A monovalens kationkoncentráció tízszeres növekedése 16,6-kal növeli a hőmérsékletet C.
a hiperkrómikus hatás a DNS abszorbanciájának feltűnő növekedése denaturáláskor. A DNS két szálát elsősorban a egymásra rakódó kölcsönhatások, a hidrogénkötések és a komplementer bázisok közötti hidrofób hatás köti össze. A hidrogénkötés korlátozza az aromás gyűrű rezonanciáját, így a minta abszorbanciája is korlátozott. Amikor a DNS kettős spirálját denaturált szerekkel kezeljük, a kettős spirális szerkezetet tartó interakciós erő megszakad. A kettős spirál ezután két egyszálra válik szét, amelyek véletlenszerűen tekercselt konformációban vannak. Ebben az időben a bázis-bázis kölcsönhatás csökken, növelve a DNS-oldat UV-abszorbanciáját, mivel sok bázis szabad formában van, és nem képez hidrogénkötéseket komplementer bázisokkal. Ennek eredményeként az egyszálú DNS abszorbanciája 37%-kal magasabb lesz, mint az azonos koncentrációjú kettős szálú DNS esetében.