vita
a keratocisztás odontogén tumor az epitheliális fejlődés maxilláris odontogén elváltozása, amely elsősorban a maxillát és az állkapcsot érinti. Kevés publikált tanulmány értékelte a KOT-ot egy adott régió vagy ország neme, életkora és elhelyezkedése alapján a WHO 2005-ös osztályozása7-12. Tanulmányunkban, A KOT volt a második leggyakoribb elváltozás, különbözik a Chrysomali et al.13 és Johnson et al.14, amelyben a KOT gyakoribb volt.
a 96 eset jelen tanulmányában A KOT 26-ot képviselt.04% – UK, magasabb gyakorisággal, összehasonlítva a Meningaud et al.12, A who 695 odontogén cisztaként diagnosztizált esetet elemzett, és odontogén keratocisztákat figyelt meg 19,1% – ban. Siriwardena et al.15 vizsgálta az odontogén daganatok gyakoriságát egy adott populációban Srí Lankán, 25,7% – os KOT-előfordulást mutatva. Tawfik et al.16 19,5% – os incidenciát jelentett.
2012-ben Servato et al.17 számolt be a brazíliai Uberl Szövetségi Egyetemen diagnosztizált esetekről, és a KOT-ot az egyik leggyakoribb odontogén daganatként írta le, 31,7% – os arányban. Luo és munkatársai.18 1309 esetet jelentett 1985 és 2006 között, és Avelar et al.19 A KOT magasabb gyakoriságát figyelték meg, mint a jelen vizsgálatban; a két arány 38,73%, illetve 30% volt.
Chirapathomsakul et al.8 elemezte a KOT ismétlődését, és hét ismétlődést (22,6%) figyelt meg tanulmányukban, ami megerősíti a jelen tanulmányban látott adatokat, amelyekben hat eset ismétlődött (24%); Ezek közül 50% a 41-50 éves korcsoportban jelent meg. Madras és Lapointe et al.7 21 KOT beteget vizsgáltak, és ezen léziók kiújulásának aránya 29% volt. Regezi et al.5 10-30% – os ismétlődési arányt jelentett. Ez magyarázza a beteg elhúzódó klinikai és radiológiai nyomon követésének fontosságát az odontogén keratocisztás daganat eltávolítása után.
szerint Katase et al.20, A KOT egy jóindulatú cisztás neoplazma, amely összefüggésben lehet a bazális sejt nevus carcinoma szindrómával, amelyet többszörös cisztás elváltozások jellemeznek. A jelen tanulmányban figyelembe vett 25 KOT eset közül egy esetben a leírt szindróma volt. Ramaglia et al.21 jelentett um eset egy nyolc éves lány által érintett bazális sejt nevus carcinoma szindróma és Habibi et al.Az 10 a szindróma hordozóinak 8,1% – át jelentette.
Lopes et al.6, A KOT az odontogén ciszták vagy daganatok differenciáldiagnózisa, például ameloblastoma, óriássejtes központi granuloma, dentigerous ciszta, adenomatoid odontogén tumor, ameloblast fibroma, traumás csontciszta, központi óriássejtes granuloma, laterális periodontális ciszta és Gorlin cisztája. Regezi et al.5 pont, mint odontogén elváltozások, amelyek kot differenciáldiagnosztikája, dentigerous ciszta, ameloblastoma, odontogén myxoma, adenomatoid odontogén tumor és ameloblastic fibroma. Neville et al.4 hangsúlyozzuk, hogy a KO csonttágulás hiánya segít a differenciáldiagnózisban a gyökércisztával és a dentigerous cisztával. Ebben a tanulmányban a Kot differenciáldiagnózisa a következő volt: ameloblastoma, dentigerous ciszta, radikuláris ciszta, központi óriássejtes granuloma, traumás csontciszta, Gorlin ciszta, maradék ciszta és odontogén myxoma, ami megerősíti az irodalom megállapításait.
az állkapocs az odontogén keratociszta leggyakoribb helye1,4,7,9,10,11,13,22-24. Neville et al.4, az állkapocs az esetek 60% – ában vagy 80% – ában érintett. Jelen tanulmány megerősíti a szakirodalom adatait. A vizsgált esetek között egyidejű előfordulást találtak a maxillában és az állkapocsban,amint azt Auluck et al.25. Jelen tanulmányban volt egy eset, amikor a KOT jelen volt a maxilláris sinusban.
Vizsgálatunk kimutatta, hogy a Kot gyakoribb volt a férfiaknál. Ez hasonló a más tanulmányokban1 leírtakhoz,4,11,13,15,16,22. Avelar et al.19 és Mallman et al.11 ellentmond az irodalmi adatoknak, magasabb gyakoriságot mutatva a női nemben.
az átlagéletkor 36,72 volt, magasabb, mint két korábbi vizsgálatban, Habibi et al.10 és Avelar et al.19. Chirapathomsakul et al.8 azt mutatta, hogy a leggyakoribb korcsoport 11-40 év. A jelenlegi tanulmány megállapította, hogy a Kot legmagasabb előfordulási korcsoportja 10-20 év volt,amit más papírok is megerősítenek11,13, 17. Sekerci et al.2 A KOT magasabb gyakoriságát figyelték meg a 20-29 éves korcsoportban.
Madras és a Lapointe7 agresszívabb kezelést végeztek 21 KOT-ban szenvedő betegnél, resectióval vagy enucleatióval kiegészítve Carnoy-oldattal, perifériás ostectomiával vagy anélkül. Regezi et al.Az 5. ábrán a perifériás csont curettage-vel vagy ostectomiával végzett enukleációt említették előnyben részesített kezelési módszerként. Habibi et al.10 bebizonyította, hogy a marsupializáció, majd az enukleáció hatékonyabb volt, ismétlődések nélkül. A jelen vizsgálat eseteiben végzett kezelés a cisztás curettage enucleatio volt.
eredményeink és a szakirodalmi áttekintés rávilágít arra, hogy új tudományos munkára van szükség a KOT-val és annak jellemzőivel kapcsolatban, amelyeket rendkívül fontosnak tartunk a legmegfelelőbb kezelés intézményében az odontogén elváltozás megismétlődésének minimalizálása érdekében.