Lion ‘ s Roar

könyvében, A Lotus Sutra: A Biography, Donald S. Lopez, Jr.kicsomagolja, mi lehet A leghíresebb buddhista szentírások, elmagyarázza, hogyan jött létre, és hogyan befolyása nőtt az évszázadok során. Itt Lopez megadja, amit a Lotus Sutra “cselekmény-összefoglalójának” nevez. Függetlenül attól, hogy tapasztalt vagy a Lótusszal, vagy soha nem próbáltad elolvasni, mélyebb megértésed lesz róla.

A Lotus Sūtra kezdődik, mint oly sok Buddhista új birodalomban, a Buddha ül a Keselyű Csúcs. Szerzetesek, apácák és istenségek hatalmas közönsége veszi körül, akik közül sokan meg vannak nevezve; ezek a nevek tartalmazzák a hagyomány leghíresebb alakjait. A bodhisattvák hatalmas közönsége is jelen van. Ez azonnal azt jelzi, hogy ez egy Mah (ma) Adapty (ma), ahol a bodhiszattva-aki megfogadta, hogy a buddhasághoz vezető hosszú utat követi—az arhat felett magasztalódik, a korai buddhista hagyomány ideálja, aki sokkal rövidebb utat követ a nirv (ma) – ba.

a Buddha olyan diskurzust tart, amelynek tartalmát nem írják le, majd mély meditációs állapotba lép. Fénysugarat bocsát ki a szeme közül, megvilágítva az összes birodalmat kelet felé, a legmagasabb egektől a legalacsonyabb poklokig. A hallgatóság egyik bodhiszattvája, a bölcsesség Bódhiszattvája arról számol be, hogy egyszer tanúja volt ugyanannak a csodának a távoli múltban, amely után az akkori Buddha tanította a lótusz S. A.-T. Így azt feltételezi, hogy a jelen kor Buddhája, az Inconstrikjamuni ugyanezt fogja tenni.

a Buddha most beszél, dicsérve a Buddhák bölcsességét, amelyet felsőbbrendűnek ír le, mint azokét, akik követik az utat a (tanítvány) vagy a pratyekabuddha (magántulajdonban megvilágosodott), hogy arhatokká váljanak. A továbbiakban azt mondja, hogy ügyes eszközökkel tanította a dharmát (akár anjogya) annak érdekében, hogy a világ lényei legyőzzék a kötődést. Ezt a kijelentést a közönség egyik arhatjának címezi, valóban, az arhatok legbölcsebbje, a Monk Enterpriputra. A Buddha kijelentése zavarba ejtő az Enterpriputra számára; mint egy arhat, ő ” az, akinek nincs tovább tanulni.”A Buddha mégis egy felfoghatatlan bölcsességet dicsér, és olyan kifejezést használ—ügyes eszközöket -, amelyet korábban még nem hallott.

a múltban Buddha három utat vagy “járművet” tanított. Ezek az utak azonban ügyes eszközök voltak. Valójában csak egy út van, egy jármű: a buddhasághoz vezető út, a buddha jármű.

A Buddha végül beleegyezik, hogy elmagyarázza, amit mondott, de mielőtt megtenné, a hallgatóság ötezer tagja feláll és kisétál—ez egy figyelemre méltó pillanat egy buddhista szövegben. Arrogánsnak írja le őket, a Buddha bejelenti, hogy most az “igazi dharmát” tanítja, ” a szaddharma, amely az S D) szanszkrit címének első szavát képezi. Elmagyarázza, hogy a Buddhák egy okból jelennek meg a világban: hogy a lényeket buddhaságba vezessék. A múltban három ösvényt vagy “járművet” tanított: az ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. ún. Ezek az utak azonban ügyes eszközök voltak. Valójában csak egy út van, egy jármű (ekay): a buddhasághoz vezető út, a buddha jármű (Buddha). Elmagyarázza, hogy ha a kezdetektől feltárta volna ezt az egyetlen utat, sokan képtelenek lettek volna követni. Ezért kidolgozott egy ügyes módszert, hogy befogadja őket, megtanítva egy rövidebb és egyszerűbb utat, az arhat nirvána-ba vezető utat. Most felfedi, hogy csak egy út van, és hogy ez az út mindenki számára elérhető.

a Lotus S! D! D! DT.hét példázatáról (vagy egyes változatokban nyolcról) híres. Négy lesz szó itt. Az első és leghíresebb az égő ház példázata a harmadik fejezetben. Egy kedves apa háza kigyullad, miközben gyermekei bent játszanak. Amikor figyelmen kívül hagyják apjuk menekülési kérelmét, elmondja nekik, hogy a házon kívül három szekér várja őket: az egyiket egy juh, az egyiket egy szarvas, a másikat pedig egy ökör húzza. Ez az ígéret arra készteti a gyerekeket, hogy elhagyják a házat, ahol egyetlen szekeret találnak, amelyet egy ökör rajzol. A Buddha elmagyarázza, hogy az égő ház az SA adapts adaptra, az újjászületés birodalma; ő az Atya, a gyermekek pedig az univerzum érző lényei, annyira elmerülve a világban, hogy figyelmen kívül hagyják annak veszélyeit. Ismerve az érző lények hajlamait és képességeit, a Buddha különféle utakra csábítja őket, hogy elmeneküljenek az A. A. A. S. A.-ból, azáltal, hogy olyasmit kínál nekik, ami kielégíti korlátozott törekvéseiket. Ez azonban az ő ügyes módszere. Amikor elindultak ezen az úton, vagy elérték a végső célt, felfedi, hogy csak egy út és egy cél létezik, amely messze felülmúlja azt, amit korábban tanított: a buddhasághoz vezető egyetlen eszköz.

a Buddha kifejti, hogy az égő ház a SA adapt-okra, az újjászületés birodalma; ő az Atya, a gyermekek pedig az univerzum érző lényei, akik annyira elmerülnek a világban, hogy figyelmen kívül hagyják annak veszélyeit.

ezt az inspiráló kinyilatkoztatást követi annak a sorsnak a komor leírása, amely azokra vár, akik elutasítják a lótusz s! Dzttrát, és becsmérlik azokat, akik követik. Miután meghalnak, újjászületnek a pokolban, és amikor később emberként újjászületnek, mindenféle betegséget el fognak szenvedni.

a Buddha kinyilatkoztatása az egyetlen járműről arra készteti a nagy arhatokat, kezdve az Enterpriputrával, hogy próféciákat kérjenek jövőbeli buddhaságukról, valamit, amit minden bodhiszattvának meg kell kapnia, hogy továbbhaladjon a buddhaság felé vezető úton. Elmagyarázzák, hogy eddig a pontig nem voltak tudatában annak, hogy méltóak arra, hogy ezt az utat kövessék, ezt szemlélteti a tékozló fiú példázatával, aki elhagyja otthonát, amely idő alatt apja nagy vagyont halmoz fel. Amikor a fiú végül visszatér, méltatlannak érzi magát arra, hogy érvényesítse születési jogát, apjának pedig sorozatos trükköket kell alkalmaznia, hogy meggyőzze őt sorsáról.

Buddha ügyes eszközeit ismét szemlélteti a megidézett város példázata. Itt az utazók egy csoportja hosszú útra indult kincset keresve, egy útmutató vezetésével. Az út során elbátortalanodnak, és úgy döntenek, hogy visszafordulnak, de az idegenvezető azt mondja nekik, hogy egy város van előttünk. Miután megpihentek a városban, és visszanyerték elhatározásukat, az idegenvezető elmondja nekik, hogy megidézte a várost, és hogy a kincs előttünk áll. Itt a Buddha a vezető, a kincs pedig a buddhaság. Ha Buddha kezdettől fogva elmagyarázta volna, hogy milyen hosszú az út a buddhasághoz, sokan nem keresnék azt. Ezért arra ösztönzi a lényeket, hogy keressék az arhat nirvánát. Mégis, amikor elérik, elmagyarázza, hogy ez egy illúzió, és hogy az igazi cél előttünk áll.

az egész S-ban szőttek az úgynevezett legitimációs stratégiák. Buddha számos történetet mesél el a távoli múltból, a korábbi hagyományban leírt múltbeli események előtt. Ezek a beszámolók azt írják le, hogy a lótusz-s-det-Dontrát régen tanították távoli univerzumokban, az ősi közönség tagjaival, beleértve a Buddhát, miközben ő bodhiszattva volt, most megjelenik a jelenben. Ha már régen tanították a lótusz S!! – t, az nem lehet modern újítás, amit a buddhizmus hagyományosan elítél. Szintén megtalálható az egész s incetcontra különböző próféciák és ígéretek a dicsőség, hogy várja a bhakták a lótusz, akkor is, ha ez az odaadás olyan egyszerű formák, mint szavalt egy verset A S incetcontra, mely virágot a szöveg, vagy csak csatlakozik az ember kezét tisztelettel. Ezek a jótékony figyelmeztetések néha figyelmeztetésekkel párosulnak, és nem csak arra a sorsra várnak, amely azokra vár, akik nem ismerik el, hogy a lótusz s!! – tra a Buddha szava. A tizedik fejezetben például Buddha arra figyelmeztet, hogy a lótusz bhaktái gúnyolódással és becsmérléssel fognak szembenézni, miután átment a nirvánába.

a tizenegyedik fejezet a buddhista irodalom egyik legfantasztikusabb (a szó eredeti értelmében vett) jelenetét tartalmazza. A Buddha ereklyéinek otthont adó hagyományos szerkezet a Szent apostolpa (amelyből az angol tope szó származik), egy nagy halom. Az utolsó napjairól szóló hagyományos beszámoló szerint Buddha arra utasította tanítványait, hogy hamvasszák el a testét, és helyezzék a maradványait egy Szt. Az indiai buddhizmus története során az ilyen ereklyetartók egyre bonyolultabbá váltak, Kelet-Ázsiában a pagoda, Thaiföldön pedig a chedi formáját öltötték.

amint a fejezet megnyílik, egy hatalmas, mérföld magas és mérföld széles St. ons emelkedik ki a földből, és lebeg a levegőben a gyülekezet felett. Belül egy hang hallatszik, amely dicséri a lótusz S! D! tt. Tanítványai kérésére Buddha felemelkedik a levegőbe, és kinyitja a Szt. Ezután meghívja Buddhát, hogy üljön mellé. Ezt a képet két Buddháról, amelyek egymás mellett ülnek egy szent apostolpában, az évszázadok során széles körben ábrázolják a buddhista művészetben. A doktrinális kinyilatkoztatások között, amelyeket ez a jelenet közvetít, az az, hogy egy buddha nem hal meg, miután átmegy a nirvánába.

a nők kisebb szerepet játszanak a lótuszban. A sok Arhat közül, akiknek a Buddha jövendöléseket ajánl a buddhaságról, két apáca van: mostohaanyja, Mah (Mah) és felesége, Ya (Ja) (Ja). A híres jelenet, amiben egy nő jelentkezik a Tizenkettedik Fejezet, amelyben a bódhiszattva Mañjuśrī bevezet egy nyolc éves nāga hercegnő (gyakran ábrázolták, mint a félig ember, félig kígyó), valamint azt mondja, hogy ő fogja elérni buddhahood. Amikor az Xhamriputra ezt vitatja, mondván, hogy a nőknek öt akadálya van, amelyek megakadályozzák a buddhaság elérését, az N! számú hercegnő azonnal eléri a buddhaságot, de csak azután, hogy először férfivá vált.

bodhiszattva milliárdjai érkeztek más univerzumokból, hogy szemtanúi legyenek a földből előbukkanó Szt. A tizenötödik fejezet elején önként vállalják, hogy ebben a világban maradnak, hogy megőrizzék és támogassák a lótuszt, miután Buddha átment a nirvánába. A Buddha udvariasan elutasítja, mondván, hogy elegendő Bodhisattva van a saját világából a feladathoz. Ezen a ponton egy másik figyelemre méltó jelenet következik be, amikor milliárd arany bodhiszattva emelkedik ki a föld alól. Amikor a bodhiszattva Maitreya megkérdezi, hogy kik ezek a bodhiszattvák, a Buddha elmagyarázza, hogy ők a tanítványai, akiket a buddhaság felé vezető útra helyezett korszakokkal ezelőtt. Maitreyát ez zavarba hozza, mert tudja, hogy Buddha csak negyven évvel ezelőtt érte el a megvilágosodást.

Ezen a ponton teszi Buddha a második nagy kinyilatkoztatást a lótusz s! – ról (az első az, hogy csak egy jármű van). A következő fejezetben Buddha elmagyarázza, hogy a világ úgy véli, hogy hercegként született, elhagyta a palotát, hogy megvilágosodást keressen, hat éven át gyakorolta a megszorításokat, és elérte a buddhaságot homoszexuális város közelében. Sőt, a buddhaságot megszámlálhatatlan korszakokkal ezelőtt érte el, és az élettörténet, amely oly jól ismert, ügyes eszközeinek egy újabb esete; állandóan megvilágosodott, mégis színlelte ezeket a tetteket, hogy inspirálja a világot. Nem csak, hogy már régen megvilágosodott, de a nirvánába való belépése sem küszöbön áll. Élete mérhetetlen: “Örökké maradok, anélkül, hogy belépnék a parinirv forcetia-ba.”

Ez egy újabb példázatot tesz lehetővé, az orvos Atya példázatát. Az orvos fiai olyan mérget vettek be, amely megőrjítette őket, oly módon, hogy megtagadják az általa készített ellenszert. Így elhagyja a várost, és küldötte visszatér, hogy elmondja fiainak, hogy meghalt. A hír sokkja észhez téríti őket, és beveszik az ellenszert. Az apa ezután hazatér. Itt a Buddha az Atya. Ha a világ lényei tudnák, hogy ő mindig rendelkezésre áll, hogy tanítsa az utat, nem lenne sürgős a gyakorlásuk. Azzal, hogy úgy tesz, mintha átmenne a nirvána-ba, Buddha arra készteti őket, hogy lássák, a világ a szorongás helye, amelyet meg kell szabadítani. A valóságban azonban ez a világ egy buddha mező, egy tiszta föld. Ahogy Buddha mondja: “bár az én tiszta földem soha nem pusztul el, az érző emberek úgy látják, hogy tűz pusztította el, és szorongástól és szorongástól tépte szét. A megtévesztetteknek és a megvilágosodottaknak azt mondom, hogy beléptem a nirvána-ba, bár valójában itt vagyok.”

a fennmaradó rész a sok előnynek a felsorolására szolgál, amelyek a Lotus s Evolutiontra tiszteletére várnak, és a szomorú sorsra, amely azokra vár, akik becsmérlik. Bár az S-nak huszonnyolc fejezete van, úgy tűnik, hogy a huszonkettedik fejezettel zárul, amikor Buddha arra buzdítja tanítványait, hogy terjesszék a tanítást, majd visszatérnek lakóhelyükre. Amint azt a következő fejezetben tárgyaljuk, a tudósok feltételezik, hogy ez volt a lótusz korábbi változatának utolsó fejezete, az utolsó hat fejezet interpoláció volt.

úgy tűnik, hogy e fejezetek közül több a korai fejezetekben említett bodhiszattvák imádatának előmozdítására szolgál, amelyek közül kettő külön említést érdemel. Az első Bhai (Bhai), az Orvoskirály (Bhai). Buddha elmagyarázza, hogy előző életében bodhiszattvaként tisztelte meg az előző Buddhát azzal, hogy olajokat fogyasztott, köntösét olajba áztatta, és felgyújtotta magát, testével ezerkétszáz éven át világok milliárdjait világította meg. Amint azt a 3. fejezetben látni fogjuk, a kínai szerzetesek követik példáját, testük sokkal rövidebb ideig ég.

bár a huszonötödik fejezetet interpolációnak tekintik, sok szempontból ez a Lotus S! D!-tra leghíresebb fejezete, amelyet széles körben memorizáltak és egymástól függetlenül terjesztettek. A buddhizmus leghíresebb bodhiszattvájának, Avalokitének szentelik! (Avalokita!): az “Úr, aki lenéz” szanszkrit nyelven, amelyet kínaiul “a világ hangjainak Érzékelőjeként” fordítanak, a név mindkét változata arra utal, hogy együtt érez a rászorulókkal. Itt az általa kínált üdvösség nemcsak lelki, hanem fizikai is, megmentve azokat, akik megfulladnak, démonok támadják meg, banditák ostromolják és börtönbe vetik őket. Ha egy nő gyermektelen, akkor gyermeket fog biztosítani. Ez a bodhisattva bármilyen formában megjelenhet. Amint azt a 3. fejezetben látni fogjuk, sok történet van arról, hogy Avalokitetől a szükségben lévők javára álcázza magát.

részlet a lótusz Szútrából: Donald S. Lopez életrajza, Jr., 2016, A Princeton University Press. Engedély alapján újranyomtatva.