a betegek vizsgálata a tükörmozgások jelenléte vagy hiánya szempontjából általában nem része egy rutin neurológiai vizsgálatnak, és a motoros vizsgálatnak ezt az egyszerű részét általában orvostanhallgatóknak és neurológus gyakornokoknak tanítják. A vizsgálat megköveteli, hogy a vizsgáztató csak mindkét kezét figyelje meg az egyes kezek önkéntes finom ujjmozdulatai során; például egymás után nyomja az egyes ujjakat az egyik kéz hüvelykujjához, miközben a másik kezét ellazítja. A tükrözés akkor történik, amikor a “nyugodt” kéz látható akaratlan mozdulatai úgy tűnik, hogy megismétlik az önként aktivált kéz által végrehajtott mozgás időzítését és típusát.
a normál motoros fejlődés során Tükörmozgások fordulnak elő, amelyek tükrözhetik a gyermekek képtelenségét az ipsilaterális motoros kéreg aktivitásának elnyomására az egyoldalú aktiválás kísérlete során, valószínűleg a transzkallozális gátlás éretlensége miatt.1 A Tükörmozgások 4 éves korban gyakoriak, de 11 éves korig, ha egyáltalán látják őket, általában gyengék és nem tartósak. A jelentős tükörmozgások ritkán fordulnak elő felnőtteknél, és ha jelen vannak, a központi motoros hajtás rendellenességeit jelentik a nyugodt végtag felé. Ezek a rendellenes tükörmozgások nagy érdeklődést mutatnak. A tükörmozgások általában abnormálisak, ha felnőttkorban is fennállnak, amikor különösen markánsak, térbeli-időbeli jellemzőik nagyon pontosak, és nem lehet elnyomni (kivéve az “antagonista” izmok “trükk” összehúzódásait, például az egész kéz felemelését, hogy elkerüljék a tükrözött kulcsütést gépelés közben). A fejlődési tükörmozgásokkal ellentétben a veleszületett kóros tükörmozgások a kortikospinális traktus működésének egyértelmű rendellenességeit tükrözik. A neurofiziológiai kísérletek kimutatták, hogy az ilyen típusú rendellenes tükrözött aktivitás pontosan az önkéntes tevékenységhez van kötve. A gyorsan vezető kortikospinális traktus feltárása a fokális transz-bőr mágneses vagy elektromos stimulációja által kiváltott EMG mérésével a motoros kéreg veleszületett tükörmozgási alanyokban kóros ipsilaterális és bilaterális, gyorsan vezető kortikospinális vetületeket tár fel.2 ezenkívül a bal és a jobb EMG, illetve az EEG és az EMG közötti keresztkorrelációs és koherenciaelemzések megerősítik, hogy az egyoldalú önkéntes összehúzódás kísérlete során van egy központi motorhajtás, amely abnormálisan szinkronizálja a bal és a jobb oldali izommotoneuronok kisülését, jelezve, hogy abnormális közös preszinaptikus bemenettel rendelkeznek, amely felelős a tükrözésért.3 veleszületett tükörmozgások akkor fordulnak elő, ha a kortikospinális axonok rendellenes útvonala van, például X-hez kapcsolódó Kallmann-és Klippel-Feil-szindrómákban. Veleszületett hemiplegiában is megfigyelhetők, amelyben a prenatális sértés (valószínűleg 28 hetes terhesség előtt) a funkcionális ipsilaterális kortikospinalis utak fennmaradásához vezet a sértetlen féltekéről, ami segíthet fenntartani a finom motoros funkciót a jelentős ellenoldali központi motoros út károsodása ellenére.4
Tükörmozgások szerezhetők be. A hemiplegikus stroke után gyenge tükrözés figyelhető meg. Ez a jelenség azonban (sajnos) nem a jelentős és pontos (és ezért hasznos) meghajtás a sértetlen kortikospinális útvonalakból, hanem inkább úgy tűnik, hogy a sértetlen ipsilaterális motoros kéreg általános fokozott aktiválódását tükrözi.5 a tükör dystonia jelensége rendkívül hasznos diagnosztikai fizikai jel. Szigorúan véve ezek nem tükörmozgások, hanem inkább egy disztonikus mozgás jelentkezik egy disztonikus végtagban, amikor ellazul, és az ellenkező végtag aktiválódik. Így van a központi motorhajtás túlcsordulása, valószínűleg a normál kortikális-kortikális gátló folyamatok meghibásodása miatt, amelyek meghibásodása szintén a dystonia egyik alapvető mechanizmusa.
espay et al6 tanulmánya a folyóirat ebben a számában segítőkészen kiterjeszti a tükörmozgások klinikai jelentőségét. Espay et al a tükörmozgások magas prevalenciáját (24/27 alany) írják le aszimmetrikus parkinsonizmusban szenvedő betegeknél (idiopátiás Parkinson-kór miatt); továbbá a tükrözés mértéke korrelál a parkinsonizmus aszimmetriájának mértékével. A dystoniával ellentétben a parkinsonizmus tükörmozgásai a kevésbé érintett végtagban jelennek meg, tükörmozgások. A parkinsonizmusban a tükörmozgások pontos fiziológiai mechanizmusai még nem ismertek, és a tükörmozgás mechanizmusai extra piramis rendellenességek esetén nem azonosak a veleszületett tükörmozgásokkal, amelyek tükrözik a piramis traktus diszfunkcióját. A parkinsonizmusban való tükrözés átmeneti jelenség lehet; talán azok a programok, amelyeket a motoros fejlődés során elnyomnak, a bazális ganglionstruktúrákból a kéregbe való hajtás változásai miatt újragondolódnak. Espay et al6 bizonyítja, hogy a tükörmozgások a Parkinson-kór gyakori korai fizikai jelei, és hasznosak annak megerősítésében, hogy probléma van az önkéntes mozgással. Bármi legyen is a neurofiziológiai mechanizmusok végső soron magyarázzák a parkinsonizmus tükrözését, Espay et al valódi szolgálatot tettek a neurológiának annak kiemelésében, hogy ez a nagyon hasznos fizikai jel extra piramis, valamint piramis rendellenességekben fordul elő. A tükrözés egy fizikai jel, amelyről a leendő hallgatókat és a neurológiai gyakornokokat fogom tanítani.