metastabil állapot higanygőzben alacsony nyomáson, 4,9 voltos elektronhatásokkal.-A higanygőzben 4,9 voltos ütések által előidézett “sugárzás” fennmaradását egy négy elektródacsőben mértük, amelyet általában a rezonancia potenciál mérésekor alkalmaznak, amely egy egyszerű kialakítású ekvipotenciális katódból, egy G belső rácsból áll, amely szabályozza az ütköző elektronok sebességét, egy külső h fotoelektromos rácsból és egy P. A. C. és d.c.fotoelektromos lemezből áll. a két rácsra feszültségeket alkalmaztak oly módon, hogy az elektronok sebessége elegendő volt ahhoz, hogy a sugárzást csak váltakozó félciklusokban gerjesztsék, és hogy az elektrométer fotoelektromos áramja egyidejűleg váltakozott. Ennek eredményeként a perzisztencia a sugárzás csökkenését eredményezte a jelenlegi növekvő frekvencia, elérve a minimum 1800 ciklus közötti távolság rácsok 17 mm és 3800 ciklus a távolság 8,5 mm. ezek az eredmények nem sokat változott a nyomás,.003 hogy.032 mm. Ezek azt mutatják, hogy a gerjesztés és az első sugárzás p lemezre érkezése között eltelt idő körülbelül 1/3600, illetve 1/7600 másodperc. Egy matematikai vita azt mutatja, hogy a sugárzás diffúziója ismételt emisszió és újraabszorpció révén (a sugárzáselmélet “bebörtönzése”) nem magyarázhatja ezeket az eredményeket. Az a számítás, amely azon a feltételezésen alapul, hogy a gerjesztett atomok metastabil állapotban maradnak, és a gerjesztés energiáját a fotoelektromos felületekre viszik, és ott feladják, nagyon szoros egyezést eredményez a megfigyelésekkel. A következtetés az, hogy a metastabil állapotot a 4,9 voltos elektronhatások által gerjesztett atomok alkotják, és hogy ezek a hatásosak a fotoelektromos válasz előállításában a csövekben. Ezekben a kísérletekben a 2P2 állapot az egyetlen, amelyet a hatások érzékelhető mennyiségben gerjesztenek. Nem világos, hogy ezek az eredmények hogyan egyeztethetők össze a Bohr-elmélettel, amely szerint a 2P2 állapot nem metastabil.
- kapott 10 Március 1924
DOI: https://doi.org/10.1103/PhysRev.24.113