szubarktikus növényzet Kanadában (Larix laricina)
a szubarktikus hőmérséklet az év legalább egy, de legfeljebb három hónapjában meghaladja a 10 C (50 F) centimétert. A csapadék általában alacsony a hideg levegő alacsony nedvességtartalma miatt. A csapadék általában melegebb hónapokban nagyobb, a nyári maximum Észak-Amerikában mérsékelttől az orosz Távol-Keleten szélsőségesig terjed. A legnedvesebb területek kivételével a gleccserek nem nagyok a téli csapadék hiánya miatt; a legnedvesebb területeken azonban a gleccserek általában nagyon bőségesek, a pleisztocén jegesedés pedig a legalacsonyabb szinteket is lefedte. A szubarktikus talajokban a tápanyagok kimosódása még a leginkább jeges régiókban is megtörténik. A domináns talajrendek a podsolok, északabbra pedig a gelisolok.
a szubarktikus régiókat gyakran a tajga erdő növényzete jellemzi, bár ahol a tél viszonylag enyhe, mint Észak—Norvégiában, széleslevelű erdők fordulhatnak elő-bár egyes esetekben a talaj szinte egész évben túl telített marad a fák növekedésének fenntartásához, és a domináns növényzet egy tőzeges gyógynövény, amelyet füvek és sás dominál. A szubarktiszi régiókban általában csak néhány nagy szárazföldi emlősfaj található, a legfontosabbak a jávorszarvas (Alces alces), a medvék, a rénszarvas (Rangifer tarandus) és a farkasok (Canis lupus). A mezőgazdaság elsősorban az állattenyésztésre korlátozódik, bár egyes területeken árpa termeszthető. Kanada és Szibéria igen gazdag ásványi anyagokban, nevezetesen nikkelben, molibdénben, kobaltban, ólomban, cinkben és uránban, míg az Okhotszki-tenger a világ két leggazdagabb halászata, és számos kisvárosnak nyújt támogatást.
a meleg óceáni áramlatokkal szomszédos területek kivételével a nagyon hideg tél miatt szinte mindig folyamatos permafrost van. Ez azt jelenti, hogy az épület a legtöbb szubarktikus régióban nagyon nehéz és drága: a városok nagyon kevés (Murmanszk a legnagyobb) és általában kicsi, míg az utak is kevés. A szubarktiszi vasúti közlekedés csak Európában létezik (Narvik és Murmanszk felé) és a Norilszk–Dudinka vonalon Észak-Szibériában. Fontos következmény, hogy a szállítás általában “bush” repülőgépekre, helikopterekre és nyáron folyami hajókra korlátozódik.