a lepra az emberiség történelmének egyik legrégebbi feljegyzett és leginkább megbélyegzett betegsége. A betegség Európában a 16. századig elterjedt volt, és sok országban még mindig endémiás, évente több mint 200 000 új esetet jelentettek. A Mycobacterium leprae baktérium a lepra fő oka. A baktériummal kapcsolatos korábbi kutatások azt sugallták, hogy több törzsre csoportosul, amelyek közül csak kettő volt jelen a középkori Európában. A PLOS Pathogens című folyóiratban megjelent tanulmány célja az volt, hogy tovább vizsgálja a M. leprae történetét és eredetét azáltal, hogy genetikai bizonyítékokat keres számos ősi mintából Európa-szerte.
10 az M. leprae új ősi genomjai körülbelül 400-1400 AD-ből származnak
a jelenlegi vizsgálat körülbelül 90, a leprára jellemző csontváz-deformációval rendelkező egyedet vizsgált Európa-szerte, körülbelül 400 és 1400 között. Ezekből a mintákból 10 új középkori M. leprae genomot rekonstruáltak. Ezek a genomok képviselik az összes ismert törzset, beleértve azokat a törzseket is, amelyek ma a világ különböző helyeihez kapcsolódnak, beleértve Ázsiát, Afrikát és Amerikát. Továbbá, ebben a tanulmányban több törzset találtak gyakran ugyanabban a temetőben, szemléltetve az akkoriban a kontinensen keringő lepra törzsek sokféleségét.
“sokkal több genetikai sokféleséget találtunk Az ókori Európában, mint amire számítottunk” – magyarázza Johannes Krause, a tanulmány vezető szerzője és a Max Planck Institute for the Science of Human History igazgatója. “Azt is megállapítottuk, hogy a lepra összes ismert fajtája megtalálható a középkori Európában, ami arra utal, hogy a lepra már az ókorban elterjedt volt Ázsiában és Európában, vagy hogy Nyugat-Eurázsiából származhatott.”
Az eddigi legrégebbi lepragenom
a csapat által rekonstruált egyik M. leprae Genom az angliai Great Chesterfordból származik, és KR.U. 415-545 közé tehető. Ez a legrégebbi M. leprae Genom, amelyet eddig szekvenáltak, és az Egyesült Királyság egyik legrégebbi ismert leprás esetéből származik. Érdekes módon ez a törzs ugyanaz, mint a mai vörös mókusoknál, és alátámasztja azt a hipotézist, hogy a mókusok és a mókus szőrme kereskedelem szerepet játszottak a lepra elterjedésében Európában a középkorban.
“az M. leprae átvitel dinamikája az emberi történelem során nem teljesen megoldott. A legősibb törzsek jellemzése és földrajzi társulása döntő fontosságú a lepra pontos eredetének megfejtéséhez ” – állítja Verena Schuenemann, a Zürichi Egyetem vezető szerzője. “Bár van néhány írásos feljegyzésünk a leprás esetekről, amelyek a közös korszakot megelőzték, ezek egyikét sem erősítették meg molekuláris szinten.”
a jelenlegi tanulmányban szereplő ősi genomok bősége új és régebbi becslést eredményezett a M. leprae életkorára vonatkozóan, mint a korábbi tanulmányok, életkorát legalább néhány ezer évre helyezve. “Ha több ősi Genom van egy társkereső elemzésben, pontosabb becsléseket eredményez” – magyarázza Krause. “A következő lépés a lepra még régebbi osteológiai eseteinek keresése, mint a jelenleg rendelkezésre álló, jól bevált módszerekkel a lehetséges esetek azonosítására.”