az Interleukin (IL)-3 egy multipotens hematopoietikus növekedési faktor, amelyet aktivált T-sejtek, monociták/makrofágok és stroma sejtek termelnek. Az emberi IL-3 gén az 5. kromoszómán található az 5q31 szegmens közelében. A humán IL-3 nagy affinitású receptora alfa és béta alegységekből áll. Az IL-3 közös béta alegységgel rendelkezik granulocita-makrofág kolónia-stimuláló faktorral (GM-CSF) és IL-5-tel; ezt az alegységet leképezték a 22q13.1 kromoszómára. Az IL-3 biológiai hatásait humán és egér hematopoietikus sejtvonalakon és normál emberi csontvelő sejteken vizsgálták. Az IL – 3 hozzáadása a táptalajhoz a pluripotens hematopoietikus őssejtek, valamint a myeloid, erythroid és megakariocytás vonalak sejtjeinek proliferációját, érését és valószínűleg önmegújulását idézi elő. A humán IL-3-at 1986-ban klónozták, azóta különféle klinikai vizsgálatok értékelték a rekombináns humán (rhIL-3) in vivo potenciálját. Az IL-3 napi 5-10 mikrogramm/ttkg subcutan adaggal, 5-10 napon át végzett fázis I/II vizsgálatainak kezdeti eredményei relapszusos lymphomában, kissejtes tüdőrákban, emlőrákban és petefészekrákban szenvedő betegeknél azt mutatták, hogy az IL-3 kemoterápia utáni alkalmazása csökkenti a kemoterápia késleltetését, és gyorsabb regenerációt idéz elő a granulocyták és a vérlemezkék esetében. Ezeket az eredményeket azonban a III. fázisú vizsgálatok nem erősítették meg. Az IL-3 szerepe önmagában a myelodysplasiás szindrómák (MDS), az aplasztikus anaemia (AA) és más csontvelő-elégtelenség rendellenességek kezelésében szintén csalódást okozott. Az IL-3 kemoterápiás szerekkel és immunszuppresszióval történő kombinációjának előzetes vizsgálata azonban biztató eredményeket mutatott MDS-ben, illetve AA-ban szenvedő betegeknél. Az IL-3 terápiás potenciálját a perifériás vér őssejt (PBSC) betakarításában és az őssejtek betakarítás előtti alapozásában kezdik azonosítani. Az IL-3 GM-CSF vagy később ható növekedési faktorokkal, például granulocita kolónia-stimuláló faktorral (G-CSF) történő kombinációjának kezdeti eredményei nagyobb mennyiségű PBSC-t eredményeztek a betakarítás során. Az elmúlt években a szintetikus IL-3 receptor (IL-3R) agonisták és hasonló kiméra molekulák elérhetősége nagyobb in vitro biológiai aktivitással és kevesebb gyulladásos mellékhatással bővítette lehetőségeinket ezen molekulák és rhIL-3 alkalmazására és összehasonlítására a kemoterápia által kiváltott mieloszuppresszió megelőzésére. Az IL – 3 és IL-3R agonisták szerepe az őssejtek ex vivo expanziójában, a dendritikus sejtek fejlődésében és a géntranszferben további értékelést igényel. Úgy tűnik, hogy az IL-3 jövőbeni alkalmazása más citokinekkel kombinálva vonzó előrelépés az onkológiai betegek kezeléssel összefüggő mortalitásának és morbiditásának megelőzésében. Emellett új terápiás stratégiák kidolgozásának kilátásait is mutatja a dózisemelésre és az immunmodulációra a relapszusos és rezisztens betegségben szenvedő rákos betegek számára.