a fény nem hatol be nagyon messzire az óceánba, ezért a tengeralattjáróknak gyakorlatilag vakon kell navigálniuk a vízen. A tengeralattjárók azonban navigációs térképekkel és kifinomult navigációs berendezésekkel vannak felszerelve. A felszínen egy kifinomult globális helymeghatározó rendszer (GPS) pontosan meghatározza a szélességet és a hosszúságot, de ez a rendszer nem működik, ha a tengeralattjáró elmerül. Víz alatt a tengeralattjáró inerciális (elektromos, mechanikus) irányító rendszereket használ, amelyek giroszkópok segítségével nyomon követik a hajó mozgását egy rögzített kiindulási ponttól. Az inerciális irányítórendszerek 150 üzemóra pontossággal működnek, és azokat más felületfüggő navigációs rendszerekkel (GPS, rádió, radar, műhold) kell összehangolni. Ezekkel a rendszerekkel a fedélzeten a tengeralattjáró pontosan navigálható, és száz méterre lehet a tervezett pályától.
a célpont megkereséséhez a tengeralattjáró aktív és passzív SZONÁRT (sound navigation and ranging) használ. Az aktív szonár hanghullámok impulzusait bocsátja ki, amelyek áthaladnak a vízen, visszaverődnek a célról és visszatérnek a hajóra. Ismerve a víz hangsebességét és azt az időt, amikor a hanghullám eljut a célig és vissza, a számítógépek gyorsan kiszámíthatják a tengeralattjáró és a cél közötti távolságot. A bálnák, a delfinek és a denevérek ugyanazt a technikát használják a zsákmány megtalálására (echolocation). A passzív szonár magában foglalja a cél által generált hangok hallgatását. A szonár rendszerek felhasználhatók az inerciális navigációs rendszerek átrendezésére is az óceán fenekének ismert jellemzőinek azonosításával .
hirdetés